Központi porszívó a mostohagyerek VI.
2003/12. lapszám | Kucsera Mihály | 3227 |
Figylem! Ez a cikk 23 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az előző részben már a rendszer korábbi általános ismertetésén, kivitelezésén túlmenő speciális kérdésekkel kezdtünk foglalkozni. A PVC szívóhálózat szakszerű előszerelése esetén, ami viszonylag alacsony költsége folytán szinte bármely építkező számá...
Az előző részben már a rendszer korábbi általános ismertetésén, kivitelezésén túlmenő speciális kérdésekkel kezdtünk foglalkozni. A PVC szívóhálózat szakszerű előszerelése esetén, ami viszonylag alacsony költsége folytán szinte bármely építkező számára elérhető, nyitva marad a lehetőség a rendszer utólagos és bármilyen porszívóval történő beüzemelésére.
Külön fejezetet érdemel a rendszer lehetőségeit teljesen kihasználó "vizes központi porszívó", ami körül rengeteg félreértés tapasztalható. Ennek az általános tájékozatlanságon túlmenően sajnos gyakran tudatos félretájékoztatás az oka. Ezt néha az a szakmai felkészületlenségből adódó félelem okozza, hogy a szerelő tart az ismeretlen rendszer kockázataitól, az ebből adódó reklamációktól, ezért inkább lebeszéli vagy elijeszti az építtetőt. Máskor a száraz szívásra alkalmas készülékek forgalmazói alkalmaznak tudatos félretájékoztatást. Ez sajnos együtt jár a karbantartási szempontból elengedhetetlen átmoshatóság követelményének bagatellizálásával, sőt a vízszívást veszélyesnek feltüntető érveléssel. Jelen számunkban folytatjuk a vizes porleválasztású készülékek valamint a vizes takarítás ismertetését. A szakszerűen szerelt száraz szívóhálózat alapkövetelménye, hogy karbantartható, átmosással is tisztítható legyen, ami egyúttal megteremti a vizes szívás feltételét. Ezzel együtt hangsúlyozni kell, hogy a vizes szívás csak a kivitelezési és üzemeltetési követelmények szigorú betartásával ajánlott. A "vizes szívás, vagy vizes rendszer" fogalmát sokféle értelemben használják: az átmosással tisztítható, fertőtlenítésre alkalmas rendszert; a vízszívásra is alkalmas szívóberendezéseket; a vizes porleválasztással működő porszívókat; a vizes takarítást.
Az előző részben részletesen bemutattuk a vizes szívás előnyeit és követelményeit. A vizes üzemű készülékek működését és kezelését külön összefoglaljuk. A kézi ürítésű száraz-vizes készülékek egyaránt alkalmasak mindkét üzemmódra. A készülék ciklonos porleválasztással és kiegészítő szövetszűrővel rendelkezik. A száraz porszíváshoz szükséges - előző számban fényképen is bemutatott - motorvédő szűrő levétele szabaddá teszi az úszószelepet, ami a tartály megteltével elzárja a szívást és megakadályozza, hogy víz kerüljön a motorhoz. A vízszívás végeztével ki kell üríteni a tartályt, üresen járatva ki kell szárítani a készüléket, majd a száraz szíváshoz vissza kell helyezni a szűrőbetétet.
Az önürítős vizes porleválasztás történhet vízbefecskendezéssel (lásd előző szám) vagy vizes szűréssel. Ez utóbbi csak osztott rendszerű, külön porleválasztó tartályú aszinkron motorral szívott kivitelben létezik, egy vagy több takarítót kiszolgáló teljesítménnyel. A berendezés működési fázisait a mellékelt ábrasor mutatja. A több motorfejes egységeknél a takarító személyek számának, illetve szívótávolságnak a függvényében kell meghatározni a sorosan, valamint párhuzamosan csatlakoztatott motor összeállítást.
A vizes porleválasztású berendezések előnye, hogy nagyon alacsony a belső súrlódási ellenállásuk, és értelemszerűen alkalmasak a vizes szívásra is. A vizes szívás az egyszerű vízfelszedésen túl a takarítógépeknél használatos fecskendezős szívószerszámmal is kiegészülhet. A vízvételezés ez esetben nem tartályból, hanem közvetlenül vízcsapról történik, vagy a szívóhálózattal párhuzamos, speciális csatlakozókkal szerelt vízhálózatról esetleg hosszabb tömlővel a közeli vizes helyiségekben található vízcsatlakozásról. A képeken látható mosószeres vízadagoló készülék hátránya - amellett, hogy kényelmetlen és csak szakaszos a használata - az így kifecskendezett és azonnal visszaszívott mosószernek nincs ideje kifejteni tisztítóhatását. (A korszerű mosószerek hosszabb reakcióideje igényli, hogy a mosószeres víz egy ideig a felületen maradjon.)
Közvetlen hálózati csatlakozás esetén szintén alkalmazható mosószer adagolás a vízcsatlakozáshoz szerelt vízsugár-szivattyúval, ami flakonból adagolja a beállított mennyiséget. A mosószer adagolás azonban ritka, mert a megfelelő tisztítóhatás érdekében többnyire először csak felhordják a tisztítószert, és tiszta vízzel utólag felszedik a szennyeződést a megdolgozott felület felmosásával.
A vizes szívást követően néhány percig üresen járatva a rendszert ki kell szárítani a csővezetéket, ami az üzembiztonság és higiénia szempontjából egyaránt szükséges.
Karbantartásként időnként szükséges a készülékek átmosása, fertőtlenítése, továbbá a kiegészítő szűrő rendszeres tisztítására is kell figyelni. A vizes szívásra egyébként - részben újdonsága folytán - egyelőre nincs előírás, az említett gyártóművi előírásokat a konkrét létesítmény takarítási technológiájának részeként kell pontosítani. Hangsúlyozni kell, hogy a több személyes takarítólétszámra alkalmas közös hálózat szakaszainak csőátmérőit, valamint a nagy szívóközpont teljesítményét méretezéssel kell kiválasztani. A vízszűréssel működő típusokat kifejezetten nagy teljesítményre fejlesztették ki, és kizárólag közületi célra szolgálnak.
