Pillanatképek az építőipari visszásságokkoréből
2003/12. lapszám | netadmin | 2889 |
Figylem! Ez a cikk 23 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az alábbi írás nem törekszik átfogó képet adni a magyar építőiparban található visszaélésekről, szakmai és egyéb hiányosságokról, torz tendenciákról. Sokkal inkább olyan személyes benyomások rendszertelen papírra vetésének kell minősíteni, amelyekre ...
Az alábbi írás nem törekszik átfogó képet adni a magyar építőiparban található visszaélésekről, szakmai és egyéb hiányosságokról, torz tendenciákról. Sokkal inkább olyan személyes benyomások rendszertelen papírra vetésének kell minősíteni, amelyekre egy fiatal villanyszerelő mester tett szert bátortalan munkaszerzési törekvései során.
Már maga a megbízás megszerzése is igen érdekes folyamat. Amikor az ember munkanélküli, hirdetési újságokkal próbálkozik első lépésben: a torz beidegződések és szemérmetlen csalások kimeríthetetlen tárházával szükséges itt szembenézni. A mobiltelefonon történt egyeztetés után a vállalkozó gyakorta az építési terület előtt várakoztatja a jelentkezőt: ennek lényegi célja az, hogy mind a vállalkozó, mind pedig a megbízott emberei valószínűsíthessék: nem egy munkaügyi vagy egyéb ellenőr hívta-e fel a megjelentetett telefonszámot. Ennek kiszűrése céljából sokszor egy semleges területre kérik a találkozót. A kellemetlenségek elkerülése végett a vállalkozó mindig két sarokkal odébb parkol le autójával: így nem lehet kifigyelni a rendszámtáblát, nem lehet felmérni vagyoni helyzetét stb… Folyamosan változtatott mobiltelefonjain gyakorta olyan letiltatást alkalmaz, hogy a számát ne jelezhesse ki a hívott telefon.
Amikor a gyanútlan villanyszerelő túltette magát a bemutatkozás viszontagságain, mint például azon, hogy a vállalkozó nem rendelkezik bejelentett, vezetékes telefonnal bíró telephellyel, önálló kéziszerszámokkal, kisgépekkel (vagy ha igen, azok is a lengyel piacról származnak), valamint az anyagbeszerzésre alkalmas autóval, akkor kezdődhet a rendez-vous csúcspontja, az ígéretek megfogalmazása. Noha a fizetés tényleges összegének megfelelő bejelentésről szó sem lehet, sőt a minimálbér szerinti adózás vagy a feketemunka mindkét fél számára sokkal kifizetődőbb, a vállalkozó határozott ígéretet tesz a heti, teljes összegű fizetés folyósítására. Az építőiparban általánosan "pénzediké"-nek becézett nap pontos betartása a lehető legnagyobb ígéret, amit vállalkozó megfogalmazhat az álláskereső felé. A rutinosabb kollégák már persze megfelelő kétkedéssel fogadják ezt a kijelentést, éppúgy, mint a szociális helyiségek biztosításának garantálását, a szükséges tisztálkodási és öltözködési lehetőségek rendelkezésre bocsátását. De az ígértetek halmaza felöleli a megfelelő célszerszámok és anyagok folyamatos biztosítását éppúgy, mint a munkavégzéshez szükséges segédmunkaerő szerződtetését. A villamos tervekről ilyenkor kevés szó esik, sokkal inkább villanyszerelő mesterünk egyéni leleményességének és talpraesettségének felmérése kerül vizsgáltra. Az első gyanús jel arra vonatkozóan, hogy a szóbeli megállapodás nem szentírás, az nem más, mint a teljesítmény-elvárás folyamatos növekedése. Noha sem a kellő anyagok, sem a megfelelő szerszámok, sem pedig a nélkülözhetetlen segédmunkás biztosítása nem bizonyul értékálló ígéretnek, a munkatempó egyre fokozódik: míg például az első héten három szerelő három nap alatt végzi el egy lakás villanyszerelési munkáit, addig a harmadik héten a három villanyszerelőnek már egy nap alatt kell egy lakás munkálatait elvégeznie. Sőt, a következő héten már azt is elvárja a vállalkozó, hogy egy nap alatt a lakáshoz tartozó folyosó vezetékezését is elvégezzék. A minőség természetesen nem szempont: nem kell falat vésni, nyugodtan lehet a padló betonjába fektetni a vezetékeket, ha ezzel idő és költség takarítható meg. A munkaidő természetesen 10 óra, vagy ennél is több. S már az első napon kiderül: sem a munkaruha, sem a bakancs nem a vállalkozó raktárából kerül kiadásra…
Az általános munkakörülmények és a folyamatos teljesítmény-elvárás okozta sokk mellé pedig rendszerint megjelenik az emberi tényező, mint rosszkedvünk meghatározó tényezője. Mindenki ismerheti azt a szerepjátékot, miszerint az szerelésvezető, a vállalkozó megbízottja, munkahajcsárja, akinek elvileg biztosítania kell a megfelelő munkakörülményeket, sokkal inkább a vállalkozó, mint a szerelők keze alá dolgozik. Lassan kialakul a konfliktus a vállalkozó és a szerelésvezető, illetve a villanyszerelőként a segédmunkát is elvégző munkavállaló között, aminek csúcspontját a fizetés körüli hercehurca koronázza meg. Nem valószínű, hogy csupán egyedüli példa lenne a méltatlanul lenyomott munkabérekre az a budapesti építkezés, ahol a vállalkozó 800/Ft/ óra munkadíjat számol el emberenként az építtető felé, persze feketén. Igen ám, de ebből ténylegesen csak 450-500 Ft kerül kifizetésre a munkavállalóknak. Sőt, "pénzedikén" a vállalkozó vagy megbízottja közli a szerelőkkel, hogy mivel ők sem kapták meg a pénzüket, így csak 200-300 forintot tud kifizetni, kinek mennyire sürgős, de a jövő héten egészen biztosan törleszti a maradékot is. Alig akad ilyenkor olyan szerelő, aki a biztos kis pénzt feláldozná egy végeérhetetlen vita kedvéért. Igen ám, de innentől kezdve csak fut a pénze után, és teljesen kiszolgáltatottá válik a munkaadónak. És bizony nagyon hosszú ideig nincs kiszállás ebből a mókuskerékből, biztosan kifizetetlenül hagyja ott az új autóval, mobiltelefonnal szaladgáló, a legtöbbször már utolérhetetlen vállalkozót, amikor betelik a pohár. Persze érthető a vállalkozó álláspontja: az építtetőnek komoly, nem egyszer százezer forintos összeget kell kifizetnie azért, hogy a munkaügyi, munkabiztonsági ellenőrök, valamint a rendőrök figyelme elkerülje az építkezés helyszínét. Közben pedig minősíthetetlen életkörülmények alakulnak ki az építkezésen: mindenki mindenkit fúr, túr, minimális előnyökért egymást tapossák a kollégák. Amíg korábban akció vagy pornó videókkal kedveskedtek az szerelésvezetőnek, ma már a marihuánás cigitől kezdve a márkás italokig terjed az apró ajándékok listája. "Már úgy elszívnék egy spanglit, annyira hiányzik, majd este!" - hangzott el nemrégiben egy építkezésen a művezető szájából. A felvázolt életképek, helyzetek sora sokáig folytatható. Természetesen a fenti megállapítások nem általánosíthatók, a cikk megírásának célja nem az építési vállalkozók és a működési körülmények általános satanizálása: olyan kiragadott jelenségek kerültek bemutatásra, amelyek óvatosságra, figyelemre inthetik a kevésbé tapasztalt kollégákat. Mert nem is a világ végéről szólt a beszámoló: mindez megtalálható Budapesten, a rendőrpalota árnyékában.
