Biztonságtechnikai rendszerek érzékelőiről I.
2002/11. lapszám | Stámusz Ferenc | 5890 |
Figylem! Ez a cikk 23 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az előző számunkban egy általános bevezetőt olvashattak. Most vágjunk bele a szakma apró részleteibe. Mint ígértem ebben a cikkben a riasztó rendszerek érzékelőit kezdjük bemutatni.
A héj-, vagy más néven felület- védelem legfontosabb eszközei a nyitásérzékelők. A nyílászárókra általában zsanérral ellentétes oldalon kell elhelyezni ezeket, de léteznek zsanéroldali kivitelűek is. Régebben főként mikrokapcsolókat használtak, de ma már inkább a mágneses elven működő, REED csöves érzékelőket alkalmazzuk, mert élettartamuk sokkal hosszabb (kb. 1 millió kapcsolás) és lényegesen nagyobb a kapcsolási távolságuk is. Így, ha a nyílászárók egy kicsit elvetemednek vagy összeszáradnak, nem kell az érzékelőket utána állítani. A kontaktus ellenállása is stabil, oxidáció nem léphet fel, így főleg a hurokellenállást figyelő központoknál téves jelzések nem keletkeznek. A REED érzékelőkben száraz nitrogén gázzal töltött üvegcsőben egy mágnesezhető és egy nem mágnesezhető, ruténium bevonatú fém lapka van. Mágneses tér hatására a mágnesezhető fémlapka elhajlik, majd vagy hozzáér a másik lapkához (záró érintkező), vagy eltávolodik attól (bontó érintkező). A mágneses tér megszűnése esetén az elmozdult fémlapka az eredeti állapotába visszarugózik. A REED csöves nyitásérzékelők általában két részből állnak: a mágneses kontaktust tartalmazó érzékelőből, és a rúdmágnesből. Vannak golyós, illetve görgős nyitásérzékelők, melyekben egy házba építették mindkettőt. A kapcsolási távolság néhány millimétertől 5-6 cm-ig terjed, melyet főleg a mágnes erőssége határoz meg. Az érzékelőt a tokra, a mágnest a nyíló, mozgó részre szereljük. A nyitásérzékelőket szerelés szerint alapvetően két csoportra oszthatjuk. A rászerelős nyitásérzékelőket általában vas anyagból készült nyílászárókra, páncélajtókra szerelik, mert ezek a mágneses energiát elnyelik. A gyárilag megadott kapcsolási távolság ¾-énél közelebb kell elhelyezni egymáshoz, lehetőleg a vastól távtartókkal emeljük el. A rejtett érzékelők főleg fa és műanyag nyílászárokhoz ajánlották, de használhatjuk őket alumíniumból készült szerkezetekbe is. Ezek régen bevéshető, téglalap alakúak voltak, ma már befúrható, 4-10 mm átmérőjű hengeres testek, általában enyhén kúpos kialakításúak. A furat méretét pontosan el kell találni. Használjanak tolómérőt. Ha túl nagyot fúrnak, ragasztóval kell az érzékelőt rögzíteni. Kisebb furatba soha ne erőltessük be az érzékelőt, mert a benne levő üvegcső könnyen eltörhet. Beszerelés után mindig ellenőrizzük műszeres méréssel az érzékelőt, mielőtt vezetékét bekötnénk a továbbmenő kábelbe. A vasalat a fa vagy műanyag nyílászárókban is acélból van, ezért a mágnes befúrásánál törekedjünk a megfelelő távolság (8-10 mm) megtartására. Az érzékelőket le lehet mázolni: az a legbiztonságosabb, ha egyáltalán nem látszanak.
A befúrható nyitásérzékelők helyes és helytelen elhelyezései
Külső, rászerelős nyitásérzékelőkből gyártanak úgynevezett polarizált érzékelőt, melybe több REED csövet helyeznek el, oly módon, hogy egy idegen külső mágnes hatására a szabotázskörbe kötött kontaktust is átkapcsolja. Ilyen érzékelőket ajánlott használni páncéltermek ajtajánál, vagy speciális tárgyvédelmeknél, rácsajtóknál. Speciális tokozású érzékelőket gyártanak ipari kapukhoz, mely több tonna terhelést is elbír.
REED érzékelőket sokan gyártanak, és minden cégnek van néhány különleges kivitelű nyitásérzékelője. Például a duál REED nyitásérzékelőkben helyezkedik el két cső párhuzamosan, így ha az egyik megsérül vagy elromlik, még a másik továbbra is működik. Vasajtók zártszelvény keretébe besüllyeszthető érzékelőket is gyártanak, melyhez 20-30 mm átmérőjű lyukat kell kialakítani, ezáltal a 8-10 mm átmérőjű mágnes nem ér hozzá a vashoz. A biztosítók elvárása, hogy minden nyitásérzékelő rejtett kivitelű legyen. Komolyabb védelmi rendszer esetén szabotázs ellen védett, 4 vezetékes nyitásérzékelőket kell használnunk.
Néhány példa az érzékelő elhelyezésére
Mindenképpen a gyártó által leírt módon és helyre, tesztelés után szereljük fel az érzékelőt. Figyeljünk a környező zajokra, azt lehetőleg zajforrás közelébe ne helyezzük el (gépek, csengő, hangszóró stb.). Általában a különböző gyártók érzékelőihez csak a saját teszter használható. Olyan helyre szereljük, ahol később sem takarja el semmi (függöny, bútor). A minimális üvegfelület körülbelül 30x30 cm, de ennél kisebb felületen úgy sem lehet behatolni. Gyártanak tokra szerelhető nyitásérzékelővel egybeépített, valamint falba süllyeszthető kivitelű akusztikus törésérzékelőket is.
Testhang-érzékelőkkel védhető meg egy épület vagy páncélterem fala és födémje. Ilyen érzékelőket használunk pénzautomaták és páncélszekrények feltörésének, felfúrásának, lángvágásának jelzésére. Ezeknek az érzékelőknek a lelke is egy piezó lapka, mely a rezgéseket elektromos jellé alakítja át. Különleges jelfeldolgozó elektronika révén egyformán észreveszi a sok apró, illetve az egy nagy ütést (pl. robbanás). Némelyik érzékelőbe még hőérzékelőt is beépítenek a külső hőhatás észlelésére (pl. lángvágáskor keletkező hő). Páncéltermeknél ilyen érzékelőket kell telepíteni minden falra, a mennyezetre és a padlóra is. A testhangérzékelők beállítása nagy körültekintést és szakmai tapasztalatot igényel. Rosszul beállított érzékelő egy nagyobb jármű elhaladásakor is jelezhet.
Mechanikus nyitásérzékelőket, mikrokapcsolókat akkor alkalmazzunk, ha a nyílászáró kis elmozdulása esetén jelezni szeretnénk (például egy ajtó feszítésekor). A biztonságtechnikai berendezések, központok, érzékelők, hangjelzők szabotázs elleni védelmét is mikrokapcsolókkal oldják meg. A héjvédelem másik fontos eszköze az üvegtörés érzékelő, mert a manapság készült épületekben sok és hatalmas üvegfelületek vannak. Ezzel a fajta érzékelővel lehet kirakatokat, vitrineket is védeni. Az üvegtörés érzékelőket is két nagy csoportra osztjuk. Az egyik a már ritkán használt, üvegre ragasztott érzékelők köre. Ezek közé tartoznak a mechanikus rezgőnyelves, a higanykapcsolós rezgésérzékelők, vagy a piezó érzékelős elektronikával felszerelt változatok. Ez utóbbi még néhány helyen előfordul, egy-két cég még gyártja őket. Előnye, hogy belső zajokra nem érzékeny, ragasztott és drótüvegek esetén is ugyanúgy jelez. Hátránya a nehézkes szerelés, hogy üvegcsere esetén új érzékelő beépítése szükséges, kívülről is be lehet riasztani, és végül nem túl esztétikus.
Ezek miatt fejlesztették ki a másik fajta, az akusztikus üvegtörés-érzékelőket, mely alapvetően egy mikrofon, és egy jelfeldolgozó áramkör. A régebbi fejlesztésű érzékelőkben az üveg betörésekor keletkező magas frekvenciájú hangok voltak sávszűrten felerősítve. Így sajnos a hasonló zajok is riasztás-jelzést váltottak ki (például kulcscsörgés, csengetés stb.). Az előbb leírtak elkerülése végett először kettős elven működő érzékelők gyártását kezdték meg. Ezek nem csak a töréshangot figyelték, hanem a törést megelőző mély frekvenciás hangokat (úgynevezett flex jelenséget), mely az üvegtábla megütésekor keletkezik. Így a téves jelzések száma jelentősen csökkent. A legújabb fejlesztésű érzékelőkbe mikrokontrollert építenek be. Az érzékelő a memóriájában tárolt töréshangokat hasonlítja össze a külső mikrofonnal összegyűjtött hangokkal, és ha hasonlót hall, riasztást vált ki. A külső zajokat is meg tudjuk tanítani ezekkel az érzékelőkkel, kiküszöbölve az ebből fakadó téves riasztásokat. Fóliázott, ragasztott üveghez speciálisan ehhez gyártott érzékelőket kell szerelni. Ennek ára jóval magasabb a hagyományosénál, de ezzel nem érdemes spórolni, mert az utóbbi nem jelez a fólia miatt. Az akusztikus törésérzékelők általában 7-9 m távolságból, kb. ugyan ekkora méretű üvegfelület védelmére alkalmasak. Akkor gazdaságosak igazán, ha több üveget is tudunk egy érzékelővel felügyelni.
A következő számunkban a mozgásérzékelőkről fogunk részletesen írni.
