Amit a szabványokról tudni kell
Be kell-e tartani a szabványok előírásait?
2002/12. lapszám | Luspay Ödön | 3506 |
Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A Villanyszerelők lapja szerkesztősége úgy döntött, hogy a folyóiratban rovatszerűen olyan cikkeket jelentet meg, amelyek az olvasók részére tájékoztatást adnak a gyakorlati munkavégzésükkel kapcsolatos szabványokra vonatkozó tudnivalókról. Bevezetésként ebben a számban általános jellegű, de igen fontos ismereteket közlünk, s legközelebb térünk át az egyes konkrét szabványok ismertetésére.
Ez év elejétől megszűntek a szabványok kötelező alkalmazására vonatkozó hatósági előírások. Ezzel kapcsolatban a következő jogos kérdések merülhetnek fel. Miért volt kötelező eddig a szabványok betartása, és ez után miért nem az? Felejtsük el a szabványokat, és tegyünk mindent saját belátásunk szerint? Mit alkalmazzunk a szabványok helyett? Ezekre a kérdésekre kívánunk ez alkalommal válaszolni.
Kezdjük egy kis történeti visszatekintéssel! A tervgazdálkodás időszakában a szabványok az állami irányítás eszközei voltak, azaz a különféle jogszabályokon túlmenően a szakmai követelményeket is kötelező módon rögzítették. Az első enyhítés az ún. "új gazdasági mechanizmus" idején, 1988-ban következett be, amikortól kétféle magyar szabvány volt: a hatósági engedélyhez kötött, un. "kötelező", és a hatósági engedélyhez nem kötött, un. "diszpozitív" szabvány. Alapvető változás következett be 1994-ben, amikor egy új rendelet megszüntette ugyan a szabványok kötelező jellegét, azaz az eltérési engedélyhez kötött szabványokat, ugyanakkor viszont az illetékes minisztériumoknak joga volt külön rendeletben előírni egyes szabványok kötelező alkalmazását. A minisztériumok félreértették a kitűzött célt, és az eltérési engedélyhez kötött szabványok számának drasztikus csökkentése helyett igen nagy mennyiségű szabvány kötelező alkalmazását írták elő.
A következő lépést egy, az egész ország számára létfontosságú kérdés megoldása tette szükségessé! Az Európai Unióhoz való csatlakozás számtalan feltétele közül az egyik az, hogy a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT), a CEN (Európai Szabványügyi Bizottság), valamint a CENELEC (Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság) teljes jogú tagjává váljon. Ennek pedig ugyancsak rengeteg feltétele közül az egyik az, hogy Magyarországon a szabványok kötelező alkalmazását hatóságok ne írják elő! Tehát cselekedni kellett! Az Országgyűlés 2001. december 18-i ülésnapján hozott törvényében leszögezte: "A nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes" és törölte a korábbi törvénynek ehhez fűzött mellékmondatát, amely szerint: "...kivéve, ha jogszabály kötelezően alkalmazandónak nyilvánítja." A törvény 2002. január 1-jén lépett hatályba, ekkortól szűnt tehát meg az összes szabvány kötelező jellege!
Mi az oka annak, hogy az Európai Unióban nem kötelező a szabványok betartása és miért kell nekünk is követni ezt a gyakorlatot? A szabványalkotás minden esetben egy igen hosszadalmas művelet: több év is eltelhet a tervezet elkészítésétől annak végleges európai és hazai kiadásáig. Közben a műszaki fejlődés esetleg lényegesen gyorsabban halad, a szabványok tehát nem lehetnek e fejlődés kerékkötői. Tehát legyen lehetőség e műszaki fejlődés előnyeinek hasznosítására, de olyan feltételekkel, hogy az ilyen módon kifejlesztett új termék semmi esetre se rendelkezzen kedvezőtlenebb tulajdonságokkal, mint a szabvány szerinti. Az Európai Unióban - ahová mi is csatlakozni kívánunk - ezért nem kötelező jellegűek a szabványok. Ezzel szemben viszont a legfontosabb és mindenképpen betartandó előírásokat szabványok helyett műszaki tartalmú jogszabályok tartalmazzák. Hazánknak is előbb-utóbb át kell térnie erre a rendszerre. A Belügyminisztérium (BM) például számos szabvány helyett adott ki ilyen műszaki szabályozást. Jelenleg folyamatban van a Villamos Biztonsági Szabályzat (VBSZ) elkészült tervezetének megvitatása, amely a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) rendeletének mellékletét fogja képezni, és amelynek betartása természetesen kötelező lesz.
Felmerülhet ezek után a kérdés: amely területre vonatkozóan nincs még ilyen műszaki szabályozás, ott felejtsük el a szabványokat, mivel azok úgysem kötelezőek, azokat nem kell betartani? A kérdés nem ilyen egyszerű! Külön kell megvizsgálni a problémát az egyes termékek előállítása, a létesítmények tervezése és a berendezések üzemeltetése szempontjából. Mivel olvasóinkat inkább az utóbbi téma foglalkoztatja, ezt ismertetjük.
A különféle berendezések üzembe helyezése, üzemeltetése, karbantartása, javítása során előírt viselkedésre vonatkozóan - ha egyéb előírások nincsenek - a vonatkozó szabvány követelményeit kell betartani. Ezektől elvileg el szabad térni, azzal a feltétellel, hogy a szabványok helyett alkalmazott előírások legalább olyan biztonságot eredményeznek, mint a szabvány szerintiek. Ez viszont óriási felelősséget jelent azokra nézve, akik ezeket megszabják, mivel az esetleg bekövetkező baleseteknél igen nehéz bebizonyítani, hogy nem az enyhített előírások miatt következett be a baleset. Ezért célszerű és a legegyszerűbb, ha a munka irányítását végző a vonatkozó szabványok kötelező alkalmazását írja elő. A munkálatokat végző villanyszerelő feltétlenül tartsa be a vonatkozó szabványokat, hacsak ettől eltérő írásbeli utasítást nem kap a munka irányítójától, utóbbi esetben ugyanis őt terheli a felelősség az esetleges káros következményekért.
A következő közleményben az erősáramú üzemi szabályzat új kiadásával kapcsolatos néhány problémával fogunk foglalkozni. Egyben várjuk olvasóink véleményét arról is, hogy milyen kérdéseket tárgyaljunk a jövőben.
