A hosszabbítókészletek előírásainak változásáról
2013/1-2. lapszám | Nádassy László | 8449 |
Figylem! Ez a cikk 11 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az IEC Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (International Electrotechnikal Comission) 23B. számú munkabizottsága, amely a csatlakozódugók, csatlakozóaljzatok és kapcsolók szabványelőírásainak, szabványkövetelményeinek kidolgozásával foglalkozik, 2006. év júliusában jelentette meg a 2002. évben kiadott, IEC 60884-1 jelzetű, „Csatlakozódugók és csatlakozóaljzatok háztartási és hasonló célokra – 1. rész: Általános követelmények” című szabvány módosított, korszerűsített kiadását.
Ez a szabvány általános követelményeket és azok teljesülésének ellenőrzésére szolgáló vizsgálati előírásokat tartalmaz olyan háztartási és hasonló célokra, beltéri vagy szabadtéri használatra szánt váltakozó áramú csatlakozódugókra, valamint hordozható és rögzített csatlakozóaljzatokra, amelyek védőérintkezősek vagy anélküliek, névleges áramuk nem haladja meg a 32 A-t, és névleges feszültségük 50-400 V közötti értékű.
A fenti szabványhoz kapcsolódóan több termékszabvány is érvényben van, ezek közül 2011 februárjában került teljesen új dokumentumként publikálásra az IEC 60884-2-7:2011 jelzetű, Csatlakozódugók és csatlakozóaljzatok háztartási és hasonló célokra, 2-7. rész: Vezetékhosszabbító készletek követelményei című nemzetközi szabvány.
A szabvány, amelyet a Magyar Szabványügyi Testület MSZ IEC 60884-2-7:2012 jelzettel 2012. október 1-én magyar szabványként megjelentetett, azokat a kiegészítő vagy különleges előírásokat tartalmazza, amelyek e termékek szempontjából specifikusak, és eltérnek az alapszabványban rögzített követelményektől. Az eddigi előírásokhoz képest a következő új és/vagy megváltozott követelmények kerültek megfogalmazásra a szabványban.
1. Érvényességi terület
A szabvány a hosszabbító-készletekre, a hosz-szabbító vezetékkel ellátott többférőhelyes elosztó sávokra, valamint ezek túláram-védelemmel és/vagy túlfeszültség-védelemmel ellátott változataira vonatkozik. Vonatkozik még az olyan vezetékhosszabbító készletkombinációra, amikor a vezetékdob – amelyen nincsenek elhelyezve további készülékek – csak a hosszabbító-készlet tárolására szolgál, azaz a vezetékdobról teljes mértékben el kell távolítani a hosszabbító-készletet annak használata előtt (továbbiakban: „hosszabbító-készlet”).
Nem tartoznak a szabvány hatálya alá tehát az újravezetékezhető elosztósávok, az átalakító csatlakozók (adapterek), csatlakozódugók, továbbá a hordozható és rögzített csatlakozóaljzatok, valamint a vezeték felcsévélésére alkalmas eszközzel ellátott hosszabbító-készletek (kábeldob).
2. Névleges értékek
2.1 Névleges áram
Az MSZ IEC 60884-2-7 jelzésű szabvány 6.2 szakasza szerint a hosszabbító-készletek megadott névleges áramértéke az alábbi adatok közül a kisebb legyen:
- csatlakozódugó névleges árama, vagy
- a szerelvénybe bedugható csatlakozódugók névleges áramainak összege, vagy
- az esetlegesen beépített túláram-védelmi eszköz maximális beállítási árama.
A szabvány előírásainak teljesítéséhez a következőket kell figyelembe venni:
- Legjellemzőbb kivitelnek tekinthető a különböző hosszúságú vezetékkel készített általános célú hosszabbító-készlet, amelyet 1 db 16 A névleges áramértékű csatlakozódugóval és 1 db szintén 16 A névleges áramértékű hordozható csatlakozóaljzattal látnak el. Erre a kivitelre az első bekezdés értelmében 16 A névleges áramértéket kell megadni.
- Ugyancsak 16 A a névleges áramerősség-értéke annak a kivitelnek, amikor a hosszabbító- készlet 1db 16 A névleges áramértékű csatlakozódugóval ellátott vezetékre szerelt olyan többférőhelyes elosztósávval készült, amelyben kettőnél több 16 A névleges áramú oldalsó védőérintkezős csatlakozóaljzat van. (Beleértve azt is, amelynél az elosztósávban vegyesen több oldalsó védőérintkezős, 16 A-es és 2,5 A-es lapos csatlakozódugóhoz való csatlakozóaljzat van.)
- Szintén a csatlakozódugó névleges adata határozza meg a szerelvény névleges áramértékét, ha az MSZ EN 50075 szabvány szerinti II. érintésvédelmi osztályú, 250 V/2,5 A névleges adatú lapos csatlakozódugóval ellátott vezetékre egy db – a 2,5 A-t meghaladó névleges áramú – hordozható csatlakozóaljzat, vagy olyan többférőhelyes, az MSZ 9873 szabvány szerinti elosztósáv van szerelve, amely több 2,5 A névleges adatú csatlakozóaljzatot tartalmaz. Az ilyen szerelvények névleges áramértékeként 2,5 A adható meg.
- A második bekezdés előírását kell alkalmazni abban az esetben, ha a hosszabbító-készlet 1db 16 A névleges áramértékű csatlakozódugóval ellátott vezetékre szerelt olyan többférőhelyes elosztósávval készült, amely kettőnél több, de hat vagy annál kevesebb, a fent említett szabványoknak megfelelő kivitelű csatlakozóaljzatot tartalmaz. (Ezekben az esetekben rendre a következő névleges áramértékek lehetségesek: 5 A, 7,5 A, 10 A, 12,5 A és 15 A.) Az első bekezdés szerinti 16 A a névleges érték viszont akkor, ha az elosztósávban hét vagy annál több lapos csatlakozóaljzat található.
A szerelvénybe épített túláramvédő készülék esetében gondosan mérlegelni kell annak névleges árama és a fentiekben említett kivitelek névleges áramainak egymáshoz való viszonyát, és a kisebb értéket kell a termékre megadni.
2.2 Névleges feszültség
A hosszabbító készletek névleges feszültsége az alapszabvány előírásai szerint változatlanul 250 V értékű váltakozó feszültség.
3. Feliratok és jelölések
3.1 Az alapszabvány 8.1 szakaszának negyedik bekezdése szerint:
„a gyártó vagy a felelős forgalmazó nevét, védjegyét vagy azonosító jelét” kell feltüntetni a szerelvényen.
Ehhez az IEC 60884-2-7 jelzetű termékszabvány szerinti kiegészítés: ez a jelölés a vezetékhosszabbító-készletre csak akkor szükséges, ha a vezetékhosszabbító-készlet gyártója különbözik a csatlakozóaljzat gyártójától. Ha szükséges, a jelölést alkalmazni lehet a vezetéken elhelyezett hüvelyen vagy címkén.
Az ötödik bekezdéshez fűzött kiegészítés szerint: „Vezetékhosszabbító-készletre vonatkozóan a típusjelölés, amely katalógusszám is lehet, a legkisebb csomagolási egységen is elhelyezhető.” Vagyis az általában alkalmazott polietilén csomagolózacskót lezáró adatkártyán is. Megjegyzések:
a. Az általános célú hosszabbító-készletek esetében javasolható a termék felhasználójának folyamatos tájékoztatása érdekében a legfontosabb adatok feltüntetésére szolgáló, zászló jellegű címkének (mint a fényfüzéreknél szokásos) a vezetéken történő elhelyezése is az egyedi csomagoláson lévő adatkártya mellett.
| szerkezeti követelmények |
|
4.1 A hosszabbító-készlet csatlakozóaljzatát védőzsaluval (gyermekvédelmi retesz) kell ellátni! (lásd a szabvány 14.1 szakaszát.) Több ország (pl. Ausztria, Svájc stb.) a szabvány előkészítő tárgyalásai során bejelentette ettől az előírástól való eltérésének igényét (amelyet a szabvány összeállításakor figyelembe is vettek). Mivel Magyarország illetékes szerve, az MSZT ezt nem tette meg, ezért ez a követelmény a Magyarországon forgalmazott termékekre az eddigiektől eltérően értelemszerűen vonatkozik.
4.2 A névleges áram és a csatlakozóvezeték keresztmetszete függvényében a hosszabbítókészlet vezetéke a következő hosszúságú lehet (lásd a szabvány 14.2 szakaszát és a 101 sz. táblázatot): A táblázat adatai alapján a következő változások határozhatók meg:
|
b. Sem az IEC 60884-1 jelzetű alapszabvány, sem az IEC 60884-2-7 jelzetű termékszabvány nem írja elő hordozható szerelvények esetére a szükséges jelölések feltüntetési helyét. Ennek értelmében azok bárhol elhelyezhetők.
c. Sem az IEC 60884-1 jelzetű alapszabvány, sem az IEC 60884-2-7 jelzetű termékszabvány nem írja elő a szerelvényekhez írásbeli tájékoztató mellékelését. Arra csak akkor van szükség, ha a termékre megadott, IP20 jelű védettségi fokozatnál magasabb fokozat teljesítésére különleges intézkedésre van szükség.
3.2 A hosszabbítóval szerelt többférőhelyes elosztósávoknál – különösen beépített túláram- védő készülék esetén – fel kell tüntetni a legnagyobb megengedhető teljesítmény értékét wattban. A teljesítmény megadását ki kell egészíteni a „MAX.” szóval.
A teljesítmény számolásánál a névleges hálózati feszültséget (230 V), a megadandó max. névleges áramot (16 A) és cos =1 teljesítménytényezőt kell figyelembe venni (lásd a szabvány 8.1 szakaszát).
Az adatmegadás módja pl. MAX 3680 W vagy 3680 W MAX lehet.
Az elmondottakból látható, hogy a termékcsoportra vonatkozó új szabvány megjelenésével számos változás lépett érvénybe. Cikkünk ezekre kívánja felhívni olvasóink figyelmét, megjegyezve azt, hogy a leírtak nem helyettesíthetik a szabvány szövegének részletes tanulmányozását.
