Mit is jelent a CE-jelölés?
2011/1-2. lapszám | netadmin | 8643 |
Figylem! Ez a cikk 13 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Noha a Villanyszerelők Lapja évekkel ezelőtt már közölt publikációt a CE-jelölés tartalmának vonatkozásában, jól látható, hogy a jelölés pontos jelentése, illetve az általa feltételezett jogszabályi háttér ismerete továbbra sem tekinthető általánosna...
Noha a Villanyszerelők Lapja évekkel ezelőtt már közölt publikációt a CE-jelölés tartalmának vonatkozásában, jól látható, hogy a jelölés pontos jelentése, illetve az általa feltételezett jogszabályi háttér ismerete továbbra sem tekinthető általánosnak. Márpedig aligha lehet túlértékelni azoknak az intézkedéseknek a jelentőségét, amelyek elsődleges célként a termékek kereskedelmi forgalomba hozatalának feltételrendszerét határozzák meg, illetve a kereskedelmi partnerek, felhasználók számára egyértelmű garanciát hordoznak a termékek biztonságos felhasználásával kapcsolatban.
Az alábbiakban olvasható ismereteket Cserti Istvánné, a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal Kereskedelmi és Piacfelügyeleti Hatóságának osztályvezetője bocsátotta lapunk rendelkezésére.
A 320/2010. (XII. 27.) kormányrendelet a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatalról és a területi mérésügyi és műszaki biztonsági hatóságokról határozza meg az intézmény alapvető rendeltetését, feladatkörét. Ennek értelmében a Hivatal a gazdasági célfelhasználásra szánt, egyebek mellett kisfeszültségű és robbanásbiztos készülékek vonatkozásában a piacfelügyeleti hatóság jogkörét tölti be. (Ki kell tehát emelni, hogy e tevékenység elsősorban az ipari szektort érinti, a lakossági szegmens vonatkozásában a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság rendelkezik hatáskörrel.)
Jogszabályi háttér
A villamossági berendezésekkel szemben támasztott alapvető követelményeket a 79/1997. (XII. 31.) IKIM rendelet az egyes villamossági termékek biztonsági követelményeiről és az azoknak való megfelelőség értékeléséről tartalmazza. Az európai uniós csatlakozás nyomán hazánkban is új szemléletű termékbiztonsági megközelítés vált általánossá: az „új megközelítés” direktíváinak megfelelően a termékekkel szemben támasztott részletes követelmények a jogszabályokból átkerültek a szabványokba, így a jogszabályban csupán alapvető elvárások, kritériumok kerülnek megfogalmazásra. Olyan, valóban elemi előírásokra kell itt gondolni, hogy például a berendezés ne idézzen elő áramütést, ne okozzon mechanikai sérülést, ne alakítson ki elektromos zárlatot vagy olyan hőmérsékleti hatást, amely a személyi vagy vagyonbiztonságot veszélyeztetné. Fontos általános elvárás az is, hogy a berendezés rendelkezzen magyar nyelvű, kielégítő információt nyújtó használati utasítással. A jogszabályban és a szabványban rögzített elvárások különbségét jól szemlélteti a következő példa: jogszabályban meghatározott elvárás a termékkel szemben a tűzbiztonsági kritériumok érvényesítése, de azt, hogy az adott termék vonatkozásában ez történetesen milyen működési hőmérsékletet is jelent, már a termékre vonatkozó szabványban rögzítik.
Amennyiben egy gyártó vagy kereskedő vállalat új terméket vezet be a kereskedelmi forgalomba, úgy ezt csak akkor teheti meg, amennyiben az adott típus rendelkezik CE-jelöléssel. A CE-jelölés azt jelenti, hogy a termék megfelel a rá vonatkozó összes harmonizált jogszabályi követelménynek. Az Európai Unióban csak CE-jelöléssel ellátott termékek forgalomba hozatala engedélyezett. Nem minden terméken kell azonban feltüntetni a CE-jelölést. Csak azokat a termékkategóriákat kell CE-jelöléssel ellátni, amelyek a CE-jelölésre vonatkozó konkrét irányelvek hatálya alá esnek. Fontos kiemelni, hogy a CE-jelölés a jogszabályokban és nem a szabványokban megfogalmazott követelmények teljesítésére vonatkozik. A szabványok alkalmazása ugyanis – mint köztudott – már nem kötelező. Ennek hátterében az az általános megfontolás áll, hogy a szabványok ne akadályozzák a műszaki fejlődést, tehát egy korszerű termék vagy eljárás vonatkozásában ne kelljen alkalmazni az esetleg már elavult technológiára támaszkodó szabványi kötelezettségeket. Ugyanakkor az „új megközelítés” alá tartozó irányelvek rögzítik, hogy amennyiben egy termék megfelel a rá vonatkozó harmonizált szabványoknak, úgy kell tekinteni, hogy megfelelt az adott jogszabálynak is, mivel ezeket a harmonizált szabványokat eleve a jogszabályok követelményeihez igazítják. Magyarországon természetesen a honosított szabványoknak kell megfelelni az adott termékeknek, de ez nem zárja ki azt, hogy az ellenőrzéseknél más harmonizált szabványokra történjen utalás.
A szabványok tehát egyfelől nem kötelező érvényűek: másfelől azonban az is látható, hogy meglehetősen nehéz a termék megfelelőségét igazolni, ha nem alkalmaznak szabványokat. Ebben az esetben a gyárt ónak részletes műszaki dokumentációval kell igazolnia azt, hogy a jogszabályban megfogalmazott követelményeknek megfelel az adott termék. Tehát az igazolási kötelezettség ebben az esetben is fennáll, ám jóval nehezebb így a megfelelőséget igazolni. A CE-jelölés feltüntetése a gyártó kötelezettsége: ez arra utal, hogy lefolytatta a jogszabály által meghatározott ún. megfelelőségi értékelési eljárást. Villamossági berendezéseknél természetesen nem csak a fent hivatkozott jogszabályt kell figyelembe venni, hanem az elektromágneses összeférhetőséggel, energiahatékonysággal, illetve hulladékgazdálkodással kapcsolatos követelményeket is. Ezen felül természetesen érvényben lehetnek nemzeti hatáskörben meghozott, további előírások is. Hangsúlyozandó, hogy a villamossági berendezéseknél a megfelelőségi értékelési eljárás lefolytatásába nem kell beiktatni vizsgálóintézeteket.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne fordulhatnának a gyártók ezekhez az intézetekhez, amennyiben nem felkészültek a CE-jelölés feltüntetéséhez szükséges vizsgálatok elvégzésére. A gyártónak tehát a megfelelőségi értékelési eljárásban egy olyan komplett műszaki dokumentációt kell összeállítania, amely alkalmas annak igazolására, hogy a megfogalmazott jogszabályi követelményeket az adott termék kielégíti. A vizsgálatok, mérések, jegyzőkönyvek után ki kell állítani egy megfelelőségi nyilatkozatot, amelyben a gyártó nyilatkozik arról, hogy a termék megfelel az előírt követelményeknek, és az eredményeket elérhetővé kell tenni a hatóságok számára ellenőrzés esetén. Jól látható tehát a fenti összefoglalásban, hogy egy termék piacra bocsátásának feltétele a CE-jelölés elhelyezése, amit azonban csak a gyártó által kötelezően lefolytatott megfelelőségi értékelési eljárás alapján tehet meg, s amennyiben nem rendelkezik a szükséges vizsgálati kapacitással, úgy bejelentett tanúsító intézetek közreműködését is igénybe veheti.
Hozzá kell tenni, hogy az „új megközelítés” fentebb vázolt rendszerét további elemek is kiegészítik. Mindenekelőtt az ún. „globális megközelítés”: különböző „modulrendszerek” kidolgozására került sor, amelyek a megfelelőség értékelése során alkalmazhatók. Például a villamossági termékek vonatkozásában az ún. „A” modul érvényes, amely – a fentiekre utalva – nem írja elő kötelezően bejelentett szervezetek alkalmazását. De minden ettől „magasabb” modul – ezek „B”-től „H”-ig terjednek, alszámokra bontva – már valamilyen formában előírja a megfelelőség-értékelés során tanúsító szervezet igénybe vételét. A bejelentett szervezetek éppúgy vizsgálhatják a termék megfelelőségét, mint a gyártó szervezet minőségirányítási rendszerét, vagy éppen a termékazonosságot sorozatgyártásnál stb. A kiemelkedő kockázatot hordozó termékek esetében, például a potenciálisan robbanásveszélyes környezetben való alkalmazásra szánt berendezéseknél, az irányelvek, illetve a jogszabályok rendre előírják az ún. bejelentett szervezetek, vizsgáló és tanúsító intézetek alkalmazását. Fontos azonban kiemelni, hogy ez nem jelenti a gyártói felelősség áthárítását: a műszaki dokumentáció összeállítása vagy a termék-megfelelőségi nyilatkozat megadása továbbra is a gyártó kompetenciája marad.
Gyakran vetik össze a korábbi, előzetes termékengedélyeztetésen nyugvó rendszer és a jelenlegi szabályozás hatékonyságát. Noha nemzeti statisztikák nem állnak rendelkezésre, az európai uniós kimutatások nem mutatnak kedvezőtlenebb képet az „új megközelítés” nyomán előállt szabályozási környezetről, mint a korábbi struktúráról. Nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy az európai uniós szabályozás célja a termékek szabad áramlásának elősegítése, és az „új megközelítés” ennek érdekében fogalmazta át a termék-megfelelőség alapelveit. Ráadásul a régi és az új eljárásrend mellett is voltak, vannak tisztességtelen piaci szereplők, akik az előírások kijátszásával igyekeznek versenyelőnyhöz jutni, ám az „új megközelítés” által létrehozott piacfelügyeleti hatóságok tevékenysége ezek kiszűrésére irányul. Ráadásul a nemzeti hatóságok közötti együttműködés segítségével megakadályozható, hogy olyan termékek, amelyek valamely európai uniós tagállamban nem bizonyultak megfelelőnek, más tagországban felbukkanjanak. A nemzeti piacfelügyeleti hatóságok előzetes tervet dolgoznak ki az ellenőrzések lefolytatására, amelyet egyúttal közzé is tesznek a honlapjukon, valamint megküldik az Európai Bizottságnak. Ebben a tervben természetesen nem szerepelnek konkrétumok, csupán az, hogy milyen időtartamban milyen termékkörökre terjed majd ki az ellenőrzés. Ez a tervezet nem köti meg teljesen a piacfelügyeleti hatóság kezét. A gyártók, kereskedelmi cégek kiválasztása véletlenszerűen történik, ám bejelentés alapján is végeznek ellenőrzéseket. Az ellenőrzések nem csak gyártókat, hanem kereskedőket, raktárakat, internetes vállalkozókat is érinthetnek.
A cél természetesen az, hogy ne csupán a kiskereskedőnél kerüljön sor az esetleg problematikus termék beazonosítására. A jogszabályok nem csupán a gyártók felelősségére vonatkoznak; a kereskedelmi vállalatok azonban nem eléggé felkészültek a saját felelősségük viselésére. Ezért 2008-ban e tárgyban új EU-s jogszabályok jelentek meg, amelyeket kiadásuktól kezdődően kötelezően be kell tartani. E két jogszabályban definiálásra került a kereskedelmi lánc összes szereplőjének kötelezettsége: rögzítésre került, hogy az érintetteknek meg kell győződniük arról, hogy a vonatkozó termékek rendelkeznek a forgalomba hozatalhoz szükséges feltételekkel. Elsősorban harmadik országból származó termékek esetén a megfelelőség igazolásának kötelezettsége őket terheli, ezért saját érdekük az üzletkötés során rendezni, hogy azt hogyan tudják a gyártóra áthárítani. A 768/2008/EK rendelet (a termékek forgalomba hozatalának közös keretrendszeréről, valamint a 93/465/EGK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről), illetve a 765/2008/EK határozat (a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról és a 339/93/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről) közvetlenül alkalmazandó és kötelező érvényű EU jogszabályok.
Sajnos kevéssé ismertek a hazai kereskedővállalatok előtt, noha a magyarországi hatóságok értelemszerűen elsősorban rajtuk gyakorolják előírt piacfelügyeleti jogosítványaikat. Ennek megfelelően a kereskedővállalatok elsőrendű érdeke lenne, hogy szerződéses viszonyban tisztázzák a gyártóval a termék-megfelelőségre vonatkozó részleteket: például azt, hogy könnyen hozzájuthatnak az értékelési eljárás dokumentációjához, illetve a felelősségi körök pontos tisztázását. A kereskedőcég kötelessége például kielégítően azonosítani azt a gazdasági szereplőt, akitől a terméket beszerzi, illetve azokat a további kereskedőket, illetve felhasználókat, akik felé a terméket értékesítik: a piacfelügyeleti hatóság számára ugyanis elsőrendű érdek az esetlegesen veszélyt jelentő termékek útjának pontos azonosíthatósága.
Tapasztalatok
A hatóság gyakorlata során elsőrendű problémaként az határozható meg, hogy a piaci szereplők nem is ismerik a tevékenységük gyakorlatát szabályozó jogszabályokat. A bevizsgálási kötelezettség megszüntetése nem járt annak felismerésével, hogy rendkívüli módon megnőtt azon személyek felelőssége, akik az adott tagországban a termék forgalomba helyezését gyakorolják. Nem lehet elégszer hangsúlyozni azt a körülményt, hogy a felelősség azt illeti, aki a terméket forgalomba hozza: ha tehát a gyártó egy Európai Unión kívüli országban működik, akkor a teljes felelősség az uniós piacra szállító céget terheli.
Amennyiben egy esetleges ellenőrzés során kiderül, hogy a termék nem megfelelő, úgy a kereskedőcég és a harmadik országbeli gyártó ugyan bírósági úton rendezheti a vitát, ám a piacfelügyeleti hatóság ebben az esetben is a hazai importőrt vonja felelősségre. Amennyiben egy viszonteladó vagy kivitelező, esetleg felhasználó nincs meggyőződve a termék tényleges megfelelőségéről, és ebben a vonatkozásban nem kap megnyugtató felvilágosítást az importőrtől, úgy a piacfelügyeleti hatósághoz fordulhat a jogszabályi hátteret és a forgalomba hozatalra vonatkozó követelményeket illetően. Ha nem tud a partnerétől megnyugtató választ kapni a behozni kívánt villamossági termék vonatkozásában, a már említett bejelentett szervezetekhez vagy akkreditált vizsgáló és tanúsító intézetekhez fordulhat ellenőrzés lefolytatásának céljából. Bár nem épületvillamossági tematikába illeszkedő adat, de a lefolytatott ellenőrzések eredményével kapcsolatban érdemes kiemelni a szoláriumok értékelését: egy európai uniós összevont ellenőrzés során a berendezések 96%-a (!) bizonyult nem megfelelőnek, és ezzel a tagállamok között a 2. legrosszabb helyezést érte el hazánk. Az elmúlt év végi adatok szerint ez az arány 80%-ra módosult. Relatíve rossz eredmények állnak rendelkezésre az elosztószekrényekkel kapcsolatban: azok a vállalatok, akik alkatrészekből építenek elosztószekrényt, nincsenek tisztában azzal, hogy a végtermék egy önálló gyártmánynak tekintendő. Az, hogy az alkatrészek önmagukban rendelkeznek CE-jelöléssel, még nem vonja maga után automatikusan azt, hogy a végterméken is feltüntethető ez a jelölés.
Ez természetesen az összeszerelés módján áll, amit a fentebb hivatkozott megfelelőségi értékelési eljárás lefolytatásával kell megállapítani. Sokszor elmarad a megfelelő dokumentáció elkészítése, a nyilatkozat kiállítása, a végtermékre vonatkozó CE-jelölés elhelyezése. Problémát okoznak a különböző reklámtáblák is: itt elő fordult, hogy egy hazai gyártó úgy vélekedett, hogy a CE-jelölés egy minőségi jel, amelyet ők nem alkalmaznak, és a továbbiakban sem szeretnék. A gyártók gyakran még mindig nincsenek tisztában azzal, hogy egyáltalában véve nekik alkalmazniuk kellene a CE-jelölést, „hiszen ez csak egy minősítő jelölés, és a termékekkel amúgy minden rendben van”. Külön említést érdemel a magyar nyelvű használati útmutató hiánya: sajnos elsősorban költségtakarékossági okokból nem, vagy nem magyar nyelven biztosítják a kereskedők ezt a kötelező kiegészítőt. Ez jellemzően akkor fordul elő, amikor összetettebb termékről van szó, hiszen ilyenkor a használati útmutató is terjedelmesebb. Ugyanez vonatkozik a terméken esetlegesen feltüntetendő feliratokra is. ,
Összefoglalóan tehát ki kell emelni, hogy az „új megközelítés” fogalmában összefoglalt termék-megfelelőségi szabályozás elsődleges mozgatórugója a termékek, áruk szabad mozgásának előmozdítása, és nagy hangsúly esik ebben a rendszerben a gyártói, kereskedői felelősség vállalására. Magyarországon azonban elsősorban a kereskedővállatok, importőrök vannak abban a helyzetben, hogy az általuk forgalomba hozott termékek megfelelőségét igazolniuk kell, ezért kiemelt figyelmet szükséges fordítani a piacra bocsátás előtt a jogszabályi kötelezettségeknek való megfelelőségre. A jelenlegi szabályozás szerint nem minden piacfelügyeleti hatóságnak van lehetősége pénzbírság kiszabására: ellenben jogában áll a forgalmazás megtiltása, illetve az értékesített termékek visszahívattatása. Ez már csak a költségekre való tekintettel is meglehetős visszatartó erőt képvisel.
