Az energiagazdálkodásról
2006/10. lapszám | netadmin | 4333 |
Figylem! Ez a cikk 19 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az energiagazdálkodásról Az energiagazdálkodás igen szélesköru fogalom. Ezzel a cikkel kizárólag azokat a lehetoségeket kísérlem meg bemutatni, amelyekkel egy villanyszerelo a napi gyakorlatban találkozhat. Az energiagazdálkodás szó hallatán nag...
Az energiagazdálkodás igen szélesköru fogalom. Ezzel a cikkel kizárólag azokat a lehetoségeket kísérlem meg bemutatni, amelyekkel egy villanyszerelo a napi gyakorlatban találkozhat.
Az energiagazdálkodás szó hallatán nagyon sokan arra gondolnak, hogy kapcsoljuk le a feleslegesen világító lámpákat, izzólámpák helyett energiatakarékos égoket építsünk be, és ezzel megoldott az energiagazdálkodás. Ezek természetesen nem felesleges dolgok, igen sok pénzt megtakaríthatunk vele, de ezen kívül számos más lehetoség kínálkozik az energiagazdálkodásra.
Mindenek elott néhány alapkérdést kell tisztázni.
Villamosenergia elszámolás
A villamos energia elszámolás történhet hagyományos indukciós rendszeru (forgótárcsás) és modern elektronikus mérovel. Elszámolási mérésnek nevezzük azt a fogyasztásmérot, amelyet az áramszolgáltató rendszeresen leolvas és kiszámláz.
A kisfeszültségu fogyasztók az alábbi számlázási lehetoségek (tarifák) közül választhatnak.
• Lakossági díjszabás. Véglegesített mérohellyel rendelkezo magánszemélyek választhatják.
• Alapdíjas egytarifás díjszabás. A beépített túláramvédelmi készülék után alapdíjat, plusz a fogyasztás után áramdíjat kell fizetni. Az áramdíj a nap 24 órájára ugyanaz, függetlenül a napszaktól.
• Alapdíjas kéttarifás díjszabás. A beépített túláramvédelmi készülék után alapdíjat, plusz a fogyasztás után áramdíjat kell fizetni. Csúcsidoben és csúcsidon kívül különbözo az áramdíj.
• Kisfeszültségu teljesítménydíjas 1-es díjszabás. 12 hónapra elore meg kell határozni, hogy az adott hónapban mekkora a legnagyobb teljesítmény, amivel a hálózatra csatlakozunk, megkülönböztetve a csúcs- , és a csúcson kívüli idoszakot. Természetesen a teljesítmény díjon felül áramdíjat is kell fizetni a fogyasztás után, ahol szintén megkülönböztetünk csúcsidot és csúcson kívüli idot.
• Kisfeszültségu teljesítménydíjas 2-es díjszabás. Gyakorlatilag ugyanaz, mint az 1-es esetében, csak más egységárakkal.
• Kisfeszültségu vezérelt. Az elszámolás elve megegyezik az alapdíjas egytarifással, de mint a neve is mutatja, az áramszolgáltatók vezérlik a fogyasztók bekapcsolását, legalább napi 8 óra összes bekapcsolási idot biztosítva.
Könnyen belátható, hogy hagyományos forgótárcsás mérovel nem tudunk csúcsidot és csúcson kívüli idot megkülönböztetni, ezért ezeket a tarifákat csak mérocsere után lehet választani.
Alapdíj
A méretlen fovezetékbe épített túláramvédelmi készülék nagysága után fizetendo díjat jelöli a fogalom. Például 3×100 A névleges érték esetén 300 A után kell az alapdíjat megfizetni.
Csúcsidoszak
Az ipari miniszter által (a Magyar Energia Hivatal javaslatára) meghatározott idointervallum. Ez jelenleg téli idoszámítás szerint a 8 00 -14 00 és 18 00 -21 00 közötti, nyári idoszámítás szerint 1 órával korábbi idointervallumot jelenti.
Csúcson kívüli idoszak
Értelemszeruen a nap 24 órájából az az idointervallum, amely nem esik a csúcsidobe.
Lekötött teljesítmény
Az a maximális teljesítmény érték, melyet a fogyasztó szerzodéses kötelezettsége miatt nem léphet túl. Túllépés esetén az áramszolgáltatók pótdíjat számolnak fel (jelenleg a normál egységár 3-szorosa). Fontos tudni, hogy a villamos energia elszámolásban a teljesítmény érték nem az S=U×I képletbol számított pillanatnyi látszólagos érték, hanem a 15 perces wattos fogyasztást létrehozó átlagteljesítmény. (Tehát a 15 perces cikluson belül mérhetünk lényegesen magasabb értékeket, például motor indításkor, és mérhetünk lényegesen kevesebbet is. Mindez nem számít, kizárólag a 15 perc fogyasztását létrehozó átlagteljesítmény kerül rögzítésre).
Az elozoekbol látható, hogy a villamos energia elszámolási lehetoségek széles tárából bonyolultnak tuno számítások után lehet meghatározni a legoptimálisabb tarifát. A rosszul megválasztott tarifával, vagy lekötött teljesítménnyel akár 20-30%-al is magasabb lehet a villanyszámla. A 2006 augusztus 1-tol érvényes tarifák a Magyar Közlöny 88. számában, 2006 július 21-én jelentek meg (48/2006 július 21. és 49/2006 július 21. GKM rendeletek).
A megfelelo tarifa kiválasztásával energiát ugyan nem takaríthatunk meg, de jelentos kiadáscsökkentést tudunk elérni.
További jelentos költségcsökkenés érheto el az ún. meddo energia gazdálkodással (fázisjavítás). A meddo energia, mint ahogyan azt a neve is mutatja, egy hasznos munkát nem végzo energia, amely a vezetékeken átfolyva komoly veszteségeket és kockázatokat okoz (melegedés). A meddo energia eloállítható kondenzátorok segítségével. Tehát ha egy nagy meddo energia igényu fogyasztóra kondenzátort kötünk, akkor az a kondenzátor teljesítményének megfelelo mértéku meddo energiával kevesebbet fog a hálózatból vételezni. Az áramszolgáltatói veszteségek csökkentése érdekében vezették be a meddo felárat, ösztönözve ezzel a fogyasztókat a fázisjavító berendezések használatára.
A fogyasztók jelentos részénél jelentkezik a túlzott meddo energia fogyasztás. A hatályos jogszabályok szerint, ha a meddo energia fogyasztás nem haladja meg a wattos fogyasztás 25%-át, akkor nem kell a meddo energia felhasználásért fizetni. Abban az esetben viszont, ha a 25%-ot meghaladja, akkor a 25% feletti fogyasztásért fizetni szükséges.
Ekkor jut eszébe egy gondolkodó villanyszerelonek, hogy semmi probléma, rákötünk a hálózatra egy csomó kondenzátort, ami biztosan elegendo a legnagyobb meddo fogyasztás esetén is, és így megoldódik a meddo probléma. Ezzel sok esetben éltek is a fogyasztók. Csakhogy a túlkompenzált hálózat üzemeltetési problémákat okoz. Ezért hozták azt a szabályt, hogy a kapacitív meddo energia nem megengedett a hálózaton. Aki kapacitív meddo energiát vételez (túl sok meddo energiát állít elo), az a túlkompenzálásért is fizessen meddo energia díjat.
Az automatikus meddo energia kompenzáló berendezés (fázisjavító) az, amely jól megválasztott kondenzátor teljesítménnyel és kondenzátor fokozatokkal akár 0 Ft-ra csökkentheti a meddo felárat.
A teljesítmény díjas elszámolású fogyasztók a lekötött teljesítménytúllépés elkerülésére használják az ún. terhelés korlátozó automatikákat (szokták wattornek is nevezni). Ezek a berendezések folyamatosan figyelik a hálózatot. Ha azt tapasztalják, hogy a terhelés akkora, hogy a 15 perces ciklus végére teljesítménytúllépés következne be, lekapcsol nak néhány fogyasztót. Ezek a készülékek az elszámolási mérobol kapják a fogyasztással arányos impulzusokat. A készülékben futó program feladata a folyamatos figyelés és szükség esetén a lekapcsoló utasítás generálása. A lekapcsoló parancs általában egy relé nyitó érintkezot muködtet, amely a nagy teljesítményu berendezés mágneskapcsolójának tekercsének áramkörét szakítja meg.
A jobb korlátozó automatikák tárolják az adatokat és továbbítják azt egy kiértékelo PC felé késobbi feldolgozásra.
Ipari nagyfogyasztók esetén fontos, hogy az elfogyasztott villamos energiát láthatóvá tegyük. Ez a láthatóvá tétel jelenti a terhelési görbe rögzítését. A terhelési görbe folyamatos figyelésével és kiértékelésével kötheto meg a legoptimálisabb árat biztosító teljesítmény díjas közüzemi szerzodés.
Hogyan rögzítheto a terhelési görbe? A legújabb áramszolgáltatói elektronikus mérok alkalmasak terhelési görbe rögzítésére. Az áramszolgáltatók rögzítik a terhelési görbéket, melyet a fogyasztók térítés ellenében az interneten terhelési görbe formájában tekinthetnek meg. Ez az energetikus számára sokszor elegendo információt szolgáltat.
Nagyobb cégeknél fontos lehet a terhelési diagramon túlmenoen azt is tudni, hogy mitol alakult olyanná a diagram, tehát az okokat is fel kell tudni deríteni. Ez már több mérési pontot jelent, amelyet kizárólag mérésadatgyujto segítségével tehetünk meg.
A felhasználók számára az adatgyujtok leglényegesebb eleme a megjeleníto PC. Ezen fut a kiértékelo program, amely a kezelo felületet biztosítja. Az adatgyujto rendszert akkor mondhatjuk megfelelonek, ha a kezelo felületen egyszeruen végezhetok el a kiértékelési feladatok és megfelelo részletességgel jelennek meg a mért adatok. Miután nagy fogyasztóról beszélünk, akinek nemcsak a villamos energia, hanem a gáz és vízfogyasztása is jelentos és esetleg szükséges a kazánok által szolgáltatott homennyiség, a kompresszorok által szolgáltatott surített levego mennyiség megjelenítése is, az adatgyujtonek alkalmasnak kell lennie mindezen mérési eredmények regisztrálására, a szoftvernek pedig a megjelenítésre.
Hogyan muködnek az adatgyujtok?
Adatot kizárólag olyan eszközbol nyerhetünk, amely alkalmas az általa mért adatok továbbítására. Mik lehetnek ezek a jelek? Fogyasztásmérok (például villamos, víz-, gáz-, levego stb.) esetén ezek a jelek általában kontaktusok (pl. reed relék, melyek fogyasztási egységenként adnak 1-1 zárt kontaktust). Homérséklet-, nyomásmérés esetén a mért mennyiséggel arányos villamos jelek (0-10 V, 4-20 mA). Természetesen léteznek olyan muszerek, amelyek közvetlenül is képesek a PC-vel való kommunikációra, de heterogén rendszerben (ahol különbözo gyártók muszerei szerepelnek) a legegyszerubb az impulzusok és az analóg jelek összegyujtése.
Az impulzusok és analóg jelek digitális és analóg bemeneti egységekre kerülnek, amelyek egy központi jelfeldogozó és tároló egységbe kerülnek (vannak olyan adatgyujtok, amelyeknél a bemeneti egységek és a jelfeldolgozó és tároló egy egységet képeznek). A jelfeldolgozó és tároló gondoskodik a PC-vel való kapcsolattartásról. Az adatok megorzése érdekében célszeru olyan adatgyujtot választani, amelyben a jelfeldolgozó egységek jelentos adattároló kapacitással rendelkeznek. Így a PC esetleges hibája esetén is tovább gyulnek és tárolódnak az adatok. A számítógép javítása után a jelfeldolgozók memóriájából feltöltodnek a PC-re az adatok, biztosítva ezzel a folytonosságot.
Laczó Pál
