Kezdetben volt a két sorba kötött 15-25 W-os izzólámpa
2004/12. lapszám | netadmin | 4219 |
Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Kezdetben volt a két sorba kötött 15-25 W-os izzólámpa... ...melyre sokan ma is esküsznek. Kétségtelen, hogy jól kitalált, egyszerű és üzembiztos eszköz. Éppen egyszerűsége miatt azonban korlátozott az alkalmazhatósága, különösen a mai modern ké...
...melyre sokan ma is esküsznek. Kétségtelen, hogy jól kitalált, egyszerű és üzembiztos eszköz. Éppen egyszerűsége miatt azonban korlátozott az alkalmazhatósága, különösen a mai modern készülékekkel összehasonlítva.
Mit is várunk egy ún. feszültségkémlelőtől ill .feszültségvizsgálótól?
Elsősorban természetesen azt, hogy két ponton csatlakoztatva megbízhatóan és jól érzékelhetően jelezze - bizonyos, a gyakorlatban fontos tartományban - bármilyen feszültség jelenlétét, lehetőleg nagyságrendi információt is adjon a szintjéről, egyenfeszültség esetén pedig a polaritásáról is. Emellett legyen biztonságosan használható, amibe beletartozik az is, hogy az említett funkcióknak saját belső áramforrás nélkül, illetve annak kimerülése esetén is működniük kell.
Ennél az alapüzemmódnál is jelentkezik már egy probléma: a kapacitív és induktív hatások miatt, egymás mellett futó vezetőknél előfordul, hogy például fázisra be nem kötött vezetőn is "mérünk" jelentős nagyságú feszültséget a mérőáramkör viszonylag nagy bemeneti impedanciáján. Hogy ne csapódjunk be, azaz a korrektebb méréshez, illetve érzékeléshez az impedanciát ilyenkor csökkenteni kell, amire az egyes feszültségvizsgáló típusoknál különféle megoldások léteznek.
Az 1000V-ig alkalmazható feszültségkémlelőknek a 2000-ben kiadott MSZ EN 61243-3 (DIN 0682-401) szabványnak kell megfelelni, amely fokozott biztonságot ír elő a feszültség alatti munkavégzésekhez. A szabvány egységes kritériumokat szab meg, melyek növelik a felhasználók biztonságát.
Az új nemzetközi szabvány egyik, a biztonság tekintetében lényeges pontja, hogy a feszültség kémlelőn keresztül csak akkor folyhat 3,5 mA AC, illetve 10 mA DC üzemi terhelőáramnál nagyobb áram, ha mindkét kémlelő fogantyún egy-egy nyomógomb van az áramkör aktiválására, vagy egy másik megoldás is lehetséges: az érintkező elektródáknak védettnek kell lenni véletlen érintéssel szemben.
Egyes típusoknál a feszültség nagyságát számszerűen, digitális kijelzőn is leolvashatjuk, mások - a mobiltelefonoknál bevált technikát felhasználva - a nyomógombok megnyomásakor rezegnek és a rezgés erőssége a mért feszültség nagyságával arányos.
A feszültség érzékelésével kapcsolatos még a "fáziskeresés" művelete. Ez - típustól függően - kétpólusú, illetve egypólusú üzemmódban is megoldható, az utóbbi persze kicsit kényelmesebb. Egyes modellek háromfázisú hálózatban is segítségül hívhatók a fázissorrend megállapítására, méghozzá - legalábbis látszólag - kétpólusú kontaktussal. A trükkös megoldás részleteivel azonban a leírások adósok maradnak.
A szabványban említett "nagyáramú" (általában ez kisebb 200mA 750V-nál) üzemmódot még ki lehet használni áramvédő kapcsoló (ÁVK) ellenőrzésére is, 30mA névleges áramig.
Egyes feszültségkémlelők ellenállás, folytonosság, sőt dióda vizsgálatára is alkalmasak. Az üzemmódváltás automatikusan történik.
A használat gyakran ipari környezetben történik, ezért fontos lehet a megfelelő kivitel, az IP védettség, a "strapabírás", azaz a nem törékeny tokozás, az ütésállóság. Ugyancsak praktikus tulajdonság lehet folyadékkristályos kijelző (angolul LCD = Liquid Crystal Display) esetén a háttérvilágítás, valamint a mérés helyének közvetlen megvilágítása, amit ma már nem probléma a mérőcsúcsi résznél beépített nagy fényerejű világító diódákkal ( angolul LED = Light Emission Diode) megoldani. A sokoldalúság már belső áramforrást is megkívánhat, természetesen érdemes a nagyobb kapacitású (alkáli-mangán) tartós elemeket használni, ahol lehet.
