Központi porszívó, a mostohagyerek I.
2003/6. lapszám | Kucsera Mihály | 3516 |
Figylem! Ez a cikk 21 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A központi porszívó hazai megjelenése a ´90-es évek elejétől érzékelhető. Gyorsabb elterjedését csak ismeretlensége és feltételezett drágasága, mintsem tényleges ára hátráltatta. Valójában a 2"-os PVC-csővezeték előszerelése az építés során viszonyl...
A központi porszívó hazai megjelenése a ´90-es évek elejétől érzékelhető. Gyorsabb elterjedését csak ismeretlensége és feltételezett drágasága, mintsem tényleges ára hátráltatta. Valójában a 2"-os PVC-csővezeték előszerelése az építés során viszonylag alacsony költséggel megoldható, és ez már biztosítja a rendszer utólag bármikor befejezhető üzembe helyezését. A kérdés csak az, ki telepítse.
A napjainkra kialakult helyzet jellemzője az, hogy - a közhiedelemmel ellentétben - a szerelt rendszerek többnyire magánházakba kerülnek. A döntő szempont inkább az építtetőnek az egészség és a korszerűség iránti fogékonysága, mint a pénztárcája.
A helyzet másik érdekessége, hogy a tapasztalat szerint ezt az újító rendszert egyaránt telepítik az épületgépészek, villany-, riasztó-, kaputelefon-, garázskapu-szerelők, azaz mindenki, aki csak érzékeli és kihasználja az igényes építkezők fogékonyságát. Ma - mikor már a XXI. század házait építjük - könnyű felismerni ebben az újító termékben és szakágban rejlő üzleti lehetőséget. A villanyszerelők előnye ezen a területen az, hogy szakmájukhoz a legjobban illeszkedik a hálózat szerelési technológiája, a 24 V-os elektromos vezérlőhálózat igénye, az övékével egybeeső, célszerű építési ütemezés, valamint a berendezés elektromos jellege és telepítésének az egyéb szerelvényezéssel egyidejű esedékessége egyaránt. Cikkünket egyformán szánjuk figyelemfelhívásnak és tájékoztatásnak, amivel reméljük, egyszerre járulhatunk hozzá a szakma megrendelés-állományának és az épülő házak színvonalának növeléséhez.
|
A hazai piac fejlettsége jelenleg ott tart, hogy sem szakmai, sem építtetői körökben nincs meg a különböző elven működő rendszerek megkülönböztetéséhez és márka szerinti differenciálásához szükséges termékismeret. A rendszer-, illetve típusválasztás egyelőre véletlenszerűen, vagy csak elemi szempontok, mint az épület műszaki adottságai, a gyakran félreértelmezett teljesítményadatok és természetesen az ár alapján történik. (Az későbbiekben ezek tisztázására is sort kerítünk.)
|
|
A nemzetközi gyakorlathoz hasonlóan a kivitelezés két csatornán történhet. Részben a márkafüggetlen szakemberek, akik alkalomszerűen más vezetékekkel együtt főleg a hálózatok előszerelését végzik, másrészt a képzett, megfelelő szolgáltatási színvonalat és rendszergaranciát vállaló márkatelepítők által. Ez utóbbinak persze feltétele a szakszerű betanítás, ami biztonságossá és egyben gazdaságosabbá is teheti az erre specializálódott vállalkozások működését. |
Az eladáshoz elengedhetetlen termékismeret lényeges része a rendszer kialakulásának és előnyeinek ismerete. A takarítás megkönnyítésére már az 1800-as évek végén kitalálták a beépített takarítóhálózatot. A régi rendszerek nyomai sok bérházban ma is fellelhetőek. Budapesten is számos példa létezett, köztük olyan nevezetes épületekben mint az Országház vagy a Zeneakadémia. A rendszer széles körű elterjedését azonban hátráltatta a még ma is költséges fém csővezeték, ami csak igényes épületekbe kerülhetett be, általános használatra azonban nem volt elérhető.
Az I. Világháborút követően pedig megjelentek a kisméretű, megfelelő teljesítményű szivattyúmotorok, és elterjedtek a hordozható porszívók, jelentősen háttérbe szorítva idősebb testvérüket. A ´60-as években a PVC feltalálását, majd a műanyag csővezetékek megjelenését követően újból előtérbe került az időközben Európában szinte teljesen feledésbe merült beépített takarítórendszer. A ‘70-‘80-as évek során elsősorban a technikai fejlődés élén járó Észak-Amerikában elterjedve létrejöttek a speciálisan erre a célra kifejlesztett készülékek és szerelvények. Az épületek komfortosításának, sőt automatizálásának terjedésével biztonsággal jósolható, hogy a beépített központi porszívó a központi fűtéshez hasonlóan rövidesen a korszerű épületek alapfelszerelésévé válik. Alapvető előnye mégsem a kényelem, hanem a tiszta levegő. Napjainkban az allergiás problémák és a romló környezeti állapotok következtében megnőtt az emberek érzékenysége és igénye az egészséges környezet iránt. Az eredetileg kényelmi felszerelés így vált elsősorban "egészségügyi beruházássá". A hordozható készülék hátránya, hogy a levegőt a lakótérbe fújja vissza a szűrőn átjutó mikroszkopikus szennyeződéssel és allergiát okozó poratkával együtt. Az egyre hatékonyabb szűrők ellenére a háztartási kategóriájú készülékek által kibocsátott levegő mindig tartalmaz valami maradó, finom szennyeződést, ami minél finomabb, annál ártalmasabb. A lebegő finom por felhalmozódik a lakásban, a porszívó újra és újra csak felkeveri. További hátrányok a porleválasztás, ill. a portartály jelentős szívóerő-vesztesége, továbbá a zaj, a hordozásból adódó meghibásodások, a burkolatok és bútorok sérülése, a hordozás kényelmetlensége (lépcső) stb. A megfelelő porleválasztású, méregdrága ultraszűrőkkel rendelkező és egyenletes teljesítményű készülékek pedig költségesebbek, mint a telepített porszívó. A központi porszívó nyilvánvaló előnyei révén várható, hogy a háztartásokon túlmenően a középületekben is előbb-utóbb rendszeresítik. A pormentes levegő hozzájárul a portörlési igény csökkenéséhez, lassul a falak, függönyök, kárpitok piszkolódása, a burkolatok kopása, csökken a bútorzat sérülési veszélye, kitolódik a felújítási idő. A magasabb induló beruházási költség ellenére gazdaságos, mert az egyenletes szívóerő révén nő a takarítás hatékonysága, a zajtalanság és egyszerűség révén növelhető a takarítási időszak és a berendezések kihasználtsága, csökken a takarítóberendezés meghibásodási és karbantartási költsége, hosszú az élettartama.
A bekerülés, azaz a vállalási ár a kivitelező számára is meghatározó. A családi házak rendszereinek átlagos komplett megvalósítási költsége alapfelszereltséggel (extra teljesítmény, extra tartozékok és extra szolgáltatások nélkül) 300-400 ezer Ft közé tehető. Az ár elsősorban alapterület, alaprajzi elrendezés és a szintszám függvényében változik. A központi porszívó költsége magához a rendszerhez hasonlóan két jól elhatárolható részre és megvalósítási szakaszra osztható. Első a hálózat szerelése, majd legkorábban a burkolást-festést követően az üzembe helyezés, ami a szívóközpont telepítését, a szívócsatlakozó-pontok szerelvényezését és magát a takarításhoz használatos hosszú tömlőt és tartozékait jelenti. Különösen érdekes első fázis az előszerelés költsége, mert az építés során elvégzett csövezés révén az épület már rendelkezik az új komforttal. A fajlagos szerelési költséget elsősorban az épület, ill. hálózat jellege és a csatlakozók száma befolyásolja. A különféle építési módokból és a bérszínvonalból adódóan a kalkulációk különböznek, de a tapasztalatok szerint ezek az eltérések egymás hatásait alapvetően kiegyenlítik, az ár a hazai piacon csatlakozási pontonként 15-25 eFt között változik. Itt is, mint minden új terméknél, mind az ár, mind a minőség szempontjából szélsőséges példák is jelentkeznek, ami azonban a szakszerűen dolgozó kivitelezők számának gyarapodásával várhatóan ritkulni fog.
Cikkünk további részében különböző rendszerek, készüléktípusok, tervezési és szerelési irányelvek, karbantartási és hibakeresési szempontok bemutatása révén igyekszünk eloszlatni ezt a tájékozatlanságot, egyúttal reményünk szerint a hétköznapi gyakorlathoz közelítve megvilágítjuk egy eddig ismeretlensége következtében szintén gyakran "misztifikált" technika egyes részleteit.
(Folytatása következik!)
