Rádiók, távvezérlők
2003/6. lapszám | Szeles Gábor | 2906 |
Figylem! Ez a cikk 21 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A mai kor követelménye, hogy amit csak lehet, automatizálni kell! Az automatikákat pedig távirányítással kell működésbe hozni. Mit érnénk egy automatizált kapuval, ha ki kellene szállni a kocsiból ahhoz, hogy megnyomjunk egy gombot? Ezért meg kelle...
A mai kor követelménye, hogy amit csak lehet, automatizálni kell! Az automatikákat pedig távirányítással kell működésbe hozni. Mit érnénk egy automatizált kapuval, ha ki kellene szállni a kocsiból ahhoz, hogy megnyomjunk egy gombot?
Ezért meg kellett teremteni annak a lehetőségét, hogy rádió-távirányítással kezelhessük a különböző automatikákat, autóriasztókat. Európában erre a célra a 433,92 MHz-es rádiófrekvenciát vezették be.
Első ránézésre kevésnek tűnik ez az egy frekvencia, de az igen alacsony kisugárzott teljesítményből adódó kis hatótávolságot, és a kódsorozatok óriási variációs lehetőségét tekintve nem is olyan rossz a helyzet. A működési idő is igen rövid, általában egy-két másodperc. Annak a valószínűsége igen kicsi, hogy ugyanabban az egy-két másodpercben, amikor mi akarunk valamit működésbe hozni a távirányítónkkal, másvalaki is éppen ezt akarja, ráadásul néhány tíz méteren belül. Most álljunk meg egy pillanatra! Ez az utolsó mondat egy kicsit nyakatekertnek tűnik, de benne van minden, ami egy általános távirányítóra vonatkozik. Tehát igen kicsi az esélye annak, hogy más is pont akkor "adjon", amikor mi. Amikor mégis megtörténik, valami nincs rendben. Azt tapasztaljuk, hogy nem működik a távirányítónk. Például, a magára valamit is adó autótolvaj első próbálkozása ez lesz! Előszeretettel sétálgatnak nagy forgalmú parkolókban, és amikor jön egy olyan autó, ami kell nekik, már készítik is a távirányítójukat. Az autó beáll szépen a parkolóba, a tulaj kiszáll, nyom egyet a távirányítóján, és ha nem figyel rá, fel sem tűnik az utca zajában, hogy nem "pittyentett" a riasztója. Ő meg nyugodt szívvel otthagyja az autót, mert tudja, hogy jó riasztó van benne. Igen ám, de hiába a jó riasztó, ha nincs bekapcsolva! Így lehet mintegy 40-50 másodperc alatt megszabadulni több milliós vagyontárgyaktól. - De mi ez a jelenség? A távirányítókat kódokkal látják el annak érdekében, hogy idegen személy ne tudja használni a mi automatikánkat, riasztónkat. A kódolás elve az, hogy a távirányító vivőfrekvenciáját modulálják bizonyos időközönként. A vevő pedig állandóan azt figyeli, hogy jön-e modulált jel a meghatározott időközönként. Az autótolvajos esetben a tolvaj folyamatosan nyomta a saját távirányítóját, amire a kiszemelt autó nem reagált, hiszen más kódra van beállítva. Igen ám, de amikor a tulaj megnyomta a távirányítóját, akkor sem történt semmi a riasztójával, mert a modulációját a kódsorozatával együtt tönkretette a tolvaj kódmodulációja. Gyakorlatilag, a tolvaj becsempészett néhány olyan bitet a tulajdonos kódjába, amitől a riasztó nem ismerte fel a kódot.
A kódolás az eszközök többségében a kettes számrendszer alkalmazásával történik. Ezeket "bit"-eknek nevezzük. Két állapota lehet: 1 vagy 0. Ennek megfelelően van vagy nincs moduláció. Egy távirányító 10…30 bittel rendelkezik. Gondoljunk csak bele! Az első bit 1, a második 2, a harmadik 4, aztán 8, 16, 32,...; a következő bit mindig az előző duplája. Úgyhogy a 30-adik bit már több mint egymilliárd. Egy 30 bites távirányítón ennyi kódvariáció lehetséges. Egy-egy bit ideje néhány milliszekundum, tehát egy másodperc alatt többször is kiadja a megfelelő kódot a távirányító.
A rádió kiválasztásánál, ha meghatározott távolságot kell áthidalnunk, olyan mellet döntsünk, ami legalább a kétszeres távolságot tudja!
