Az EIB technikájáról V.
2003/4. lapszám | Nagy Lajos | 3138 |
Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Amikor nagyobb létesítményt kell EIB-technika alá bevonni, akkor a vonal adta lehetőség már nem elég. A vonal kiépítés egy átlagos méretű családi ház esetén megoldást jelent, viszont egy társasház vagy kisebb középület esetén már több vonalat tartomá...
Amikor nagyobb létesítményt kell EIB-technika alá bevonni, akkor a vonal adta lehetőség már nem elég. A vonal kiépítés egy átlagos méretű családi ház esetén megoldást jelent, viszont egy társasház vagy kisebb középület esetén már több vonalat tartománnyá kell szervezni. Nagy középületek, ill. lakóparkok esetén pedig a tartományokat is egymással össze kell kapcsolni a megfelelő nagyságú készülékszám miatt.
Amennyiben több mint 64 db résztvevőt kell alkalmazni, abban az esetben a vonalcsatolók segítségével egy megfelelően kialakított fővonalról 12 db vonalat foghatunk össze. A kiépítés módjának elvi vázlatát foglalja össze az 1. ábra. Az ábrán látható, hogy minden vonalnak van önálló tápellátása. A tápegység rendelkezik áram- és feszültségszabályozással, ezzel biztosítható az egyes vonalakon a zárlatbiztos üzem. A pillanatnyi kimaradásokat a hálózati feszültségben a tápegység 100 ms-os puffer idővel hidalja át. Az egyes buszrésztvevők üzemképességüket min. 21 V-on még megtartják és a buszról 150 mW, de maximum 200 mW teljesítményt vesznek fel. Azért, hogy ez biztosítható legyen, a rendszerleírásban ismertetett távolságokat be kell tartani. Az EIB-hálózaton lévő adatforgalmat megvastagított nyíllal ábrázoltuk. Adatforgalom van az egyes vonalakon, valamint a vonalcsatolón keresztül az egyes vonalak között is.
Azért, hogy a vonal adatterheltsége minimálisra legyen korlátozható, a vonalcsatolóban lévő úgynevezett szűrőtáblázat segítségével meghatározhatjuk, hogy mely adatok juthatnak át a másik vonalra és melyek nem. A csatoló készüléket a fizikai cím hozzárendelésével tartomány-, vagy vonalcsatolóként vagy vonali erősítőként lehet meghatározni. Az utóbbi alkalmazásra akkor kerül sor, amikor az egy vonalon lévő készülékszámot technikai vagy helyi adottságok, pl. bővítés miatt a megadott 64 darabszámról növelni szeretnénk. Erre az alkalmazásra azonban ritkán kerül sor, eltérés ettől csak indokolt esetben szükséges. Az 1.1.0 fizikai cím a csatolót mint vonalcsatolót határozza meg, úgy mint az 1-es tartomány 1-es vonalán került telepítésre. A vonalcsatoló fővonal felöli oldalán lévő vonalszakaszt primer vonalnak, míg a buszrésztvevők felöli oldalát szekunder vonalnak nevezzük. A vonali buszrésztvevők tápellátásáról vonalanként gondoskodni kell. Ez azért van így, mert a vonalcsatoló tápellátás szempontjából galvanikusan szétválasztja a primer és szekunder oldalakat, csak az adatforgalmat engedi magán át, míg a tápfeszültséget nem. Az ábrán pontvonallal ábrázoltuk az egyes vonali leágazásokat, és csak az első és a 12-ik vonalat rajzoltuk ki a jobb áttekinthetőség végett.
A vonalon egyaránt ábrázoltuk a hagyományosnak ismert buszrésztvevőket, valamint a MODULBUSZ rendszerű buszrésztvevőket. A gyakorlati alkalmazást tekintve a 2. ábrán egy négylakásos társasház EIB-hálózatának kialakítását ábrázoltuk. Amenynyiben követjük a rendező elvet, nevezetesen azt, hogy egy lakás az egy vonal, míg a főelosztó és a szintelosztó a rendszerkészülékeket és a vonalcsatolókat tartalmazza, akkor az ábrán látható elrendezéshez jutunk. Az elrendezésnél feltüntettük az egyes buszrésztvevők fizikai címét, amely egyben a telepítési helyét is meghatározza a buszrésztvevőknek. A lakáselosztókba MODULBUS rendszerű sorolható készülékek kerültek telepítésre, melyeknél a bázismodulnak van "igazi" fizikai címe, amelyet piros színnel jelöltünk. Mivel a bázismodul tartja a kapcsolatot a funkciómodulok és a buszrésztvevők között, ezért azokat is meg kellett különböztetni egymástól. Így például a 4. számú lakás esetében a szintelosztóba 4.0 számú bázismodul került letelepítésre, amelynek a fizikai címe 1.4.1, míg tőle jobbra soroltan szerelt 4.1, 4.2, 4.3, 4.4 funkciókészülékek kerültek ábrázolásra. Az ezeket a készülékeket jelölő, fekete színnel megadott számozásnak semmi köze nincs a fizikai címhez, mivel ezek csupán a funkciómodulok bázismodultól számított szerelési helyét adják meg az elosztóban. Az egyes funkciókészülékek, úgy mint dimmelő aktor, kapcsoló aktor vagy zsalumozgató aktor stb. rajzszimbólumai nem lettek ábrázolva, mivel ezek lakásonként változóak lehetnek, és jelen magyarázó ábránknál nem bírnak külön jelentőséggel. Azért tartottuk fontosnak ezeket a példákat közre adni, mivel az önállóan dolgozó villanyszerelő gyakorlatában a családi ház, valamint a kisebb társasházak, illetve középületek fordulhatnak elő a gyakorlatban feladatként. Az EIB-rendszer tovább bővíthető tartományokon keresztül, amelynél már ugyancsak nagy készülékszámok adódnak. A tartományok rendszerbe szervezését mutatja a 3. ábra. Első ránézésre úgy tűnik, hogy ez a feladat már meghaladja egy villanyszerelő lehetőségeinek a határait.
Azonban, ha meggondoljuk, hogy az egyre jobban terjedő lakóparkszerű építkezés milyen gazdasági elvárásokat támaszt egy hálózattal szemben, hamarosan rájövünk, hogy itt miben van egy villanyszerelőnek a szerepe. A beruházót egy dolog érdekli. Minimális induló tőkét kelljen csak igénybe venni, mivel a lakópark üzemeltetéséből származó árbevétele csak az átadott épületek számával növelhető. Ideálisnak tűnik a műszaki megoldás a beruházó oldaláról nézve, mivel minimális befektetéssel azonnal a topológia adta lehetőségből következően drága "központ" telepítése nélkül elindítható és rendszerbe szervezhető az egyes épületek kivitelezése. A beruházónak csak a topológia kiépítéséhez szükséges rendszerkészülékeket kell letelepítenie, amely a megszokottnak mondott költséges épületfelügyeleti rendszerekhez képest minimális induló befektetést jelent, és ehhez kapcsolódnak az egyes lakások a maguk szakaszos vonal-kialakításával. A szakaszos vonalak telepítése pedig lehetővé teszi, hogy egymástól függetlenül több villanyszerelő egymás mellett dolgozva végül egy nagy elemszámú rendszert hozzon létre. Az egyes szerelőknek a munkaterülete pedig nem nő túl a tartományszintű hálózattelepítésen.
Az egyes tartományok tartománycsatolókon keresztül kapcsolódnak a tartományvonalra. Ezt az ábrán "Gerincvonal 1" megjelöléssel tüntettük fel. Minden egyes tartomány a 12 db vonalon 12x64 db=768 db buszrésztvevőt tartalmazhat. Így összesen 15 db tartomány köthető össze tartománycsatolón keresztül. Az így kiépített rendszer objektum 15 db tartomány x 12 db vonal x 64 db buszrésztvevő = 11 520 db buszrésztvevőt jelent. A tartománycsatolókat fizikai címük határozza meg. Az ábrán a tartomány csatolók fizikai címe 1.0.0-15.0.0-ig terjed. Amennyiben maradunk az egy vonal egy lakás elvnél, akkor egy ilyen rendszer objektumban 12x15=180 db lakás telepíthető magas komfortfokozattal és épületfelügyelettel.
