A robbanásbiztonság-technikáról I.
2015/3. lapszám | Veress Árpád | 7225 |
Figylem! Ez a cikk 8 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Egy cikksorozat keretében szeretnénk bepillantást nyújtani a robbanásbiztonság-technika témakörébe, amelyben áttekintjük, hogy szakemberként miért is kell foglalkoznunk ezzel a területtel, milyen a ma robbanás-biztonság-technikája, melyek a kompetencia szintjei, illetve kitekintésként megnézzük, hogy külföldön mik a téma aktualitásai.
A robbanásbiztonság-technika átfogó tudomány – semmiképpen nem önálló, de csatlakozik a villamosság, gépészet, műszerezés területén át egészen a direkt technológiai folyamatokhoz –, gondolok itt az önmagában is jelentős iparágakra, mint az olajfinomítás, a gyógyszeripar, a vegyipar, a szennyvízkezelés, beleértve kiegészítő iparágakat is, mint a logisztika és a raktározás.
A robbanásbiztonság-technika iránti igény már a múltban is megjelent. Az 1800-as évek elején a szénbányászatban a termelési mélység növekedésével egyre gyakoribbá vált a sújtólégrobbanás, amit az akkoriban elterjedt világító eszközök nyílt lángja okozott. Az egyre súlyosabbá váló problémára Humphry Davy angol kémikus találmánya nyújtott megoldást, aki kidolgozott egy biztonsági lámpát, amelynek első példányait 1816-ban készítették el. A Davy-lámpa volt az első világítóeszköz, ami nem robbantotta be a felgyülemlett metánt. A lámpa tekinthető a robbanásbiztonság-technika előfutárának.
Mára a robbanásbiztonság-technika egy iparágakat átszövő, szerteágazó területté fejlődött. A robbanásbiztos kialakítású berendezések kerülnek felhasználásra potenciálisan robbanásveszélyes környezetben. A villamos berendezések mellett a nem villamos berendezések is bekerültek a robbanásbiztonság-technika eszköztárába. A robbanásveszélyes térbe telepített berendezéseknek a teljes élettartam alatt robbanásbiztos kivitelűnek kell lenniük, és ezt az üzemeltetőnek igazolnia kell tudnia. Megfogalmazásra került a robbanásbiztonság-technika hármas megközelítésrendszere:
- lehetőleg kerüljük el a robbanásveszélyes környezet kialakulását,
- amennyiben erre nincs lehetőség, akkor robbanásbiztos villamos és nem villamos rendszerek kerüljenek telepítésre,
- megfelelő védőtávolsággal és/vagy fedővédelemmel ellátott technológiák kerüljenek kialakításra.
A robbanásbiztonság-technika lényegét megfogalmazó válasz a múltban és a jelenben egyaránt a gyújtóforrások és a lehetséges robbanásveszélyes környezetek találkozási lehetőségének minimalizálását jelenti, azaz potenciálisan robbanásveszélyes térben ne jöjjön létre gyújtóforrás, és ha mégis, akkor ellenőrzött körülmények között. Ez a mindennapokban azt jelenti, hogy nemcsak és kizárólag a telepítés során, illetve azt követően kell megfeleltetni az eszközt a robbanásbiztonság-technika szabályrendszerének, hanem a teljes élettartam során. Hallottam jó pár évvel ezelőtt egy beszélgetést: mi különbözteti meg a robbanásbiztos kivitelű tömszelencét a normál, ipari kivitelű tömszelencétől? A válasz: a robbanásbiztos kivitelű tömszelence rendelkezik ATEX tanúsítvánnyal! Azaz olyan minősítéssel, mely egy független (és arra felhatalmazott) tanúsító intézet (Notified Body) által kerül kiadásra, és biztosítja a felhasználót, hogy az eszköz robbanásbiztos kivitelű.
Az ATEX direktíva szabályozza az Európai Unióban a robbanásbiztos berendezések piacát. Az az eszköz kerülhet értékesítésre, telepítésre, mely ATEX tanúsítvánnyal és gyártóművi nyilatkozattal rendelkezik. További fontos és szükséges paraméter, hogy a készülék beazonosítható legyen a felhasználó számára: a készülék robbanásbiztos kivitelű, és az adott zónabesorolásnak megfelel. A beazonosíthatóságot a teljes élettartam alatt biztosítani kell.
A zónabesorolást naprakész információként kell kezelni, azaz bármely technológiai változtatás kapcsán azt azonnal módosítani kell. Külön zónabesorolást kell készíteni gáz- és porrobbanásveszélyes területekre, illetve hybrid technológiák esetében mindkét oldalt meg kell vizsgálni. A zónabesorolásnak megfelelően kell a villamos és nem villamos eszközöket kiválasztani, telepíteni és működtetni (1. ábra).
A robbanásveszélyes övezetek zónabesorolása
Zóna 0/20 – a technológiai egység belső tere: ott, ahol a veszélyes anyag mennyisége és koncentrációja jelentős, és hosszú időn keresztül jelen van.
Zóna 1 / 21 – a technológiai egységet körülvevő tér: ott, ahol a robbanásveszélyes közeg nagy mennyiségben és hosszú időn (alkalomadtán) keresztül jelen van.
Zóna 2 / 22 – a technológiai egységet körülvevő tér: ott, ahol a robbanásveszélyes közeg kis mennyiségben és rövid ideig van jelen.
Többfajta megközelítés létezik: a jelenlétet vizsgálják éves szinten, de ma már műszakszinten is. Zóna 0-1-2 a gázrobbanásveszélyt, míg a Zóna 20-21-22 a porrobbanásveszélyt jelöli.
A villamos és nem villamos eszközöket robbanásveszélyes térben való alkalmazhatóság szempontjából tanúsíttatni kell. A villamos eszközöket független tanúsító intézetek, illetve a gyártók tanúsítják – míg a nem villamos eszközöket főleg a gyártók feleltetik meg a vonatkozó direktívák előírásainak. Az ATEX direktívát minden uniós tagállam a saját szabályozásrendjében megjeleníti, alaprendeletként az ipari és kommunális felhasználók rendelkezésére bocsátja. Magyarországon a 8/2002-es GM rendelet, illetve a 3/2003 FMM-ESzCsM rendelet rendelkezik a potenciális robbanásveszélyes helyekre vonatkozóan. Itt fontos megemlíteni, hogy a potenciális robbanásveszélyes helyek esetében körültekintően kell eljárni, illetve azokat szakvéleményezni. A „potenciális” szó a lehetőséget említi, és nem a tényt, hogy ténylegesen jelen is van a robbanásveszélyes légtér. Meg kell vizsgálni a különböző üzemállapotokat, és azok összességéről kell megállapítást tenni.
8/2002. (II. 16.) GM rendelet
A rendelet a potenciálisan robbanásveszélyes környezetben történő alkalmazásra szánt berendezések, védelmi rendszerek vizsgálatáról és tanúsításáról a gyártókra vonatkozik. Itt fontos megállapítani, hogy gyártásnak minősül a saját célra legyártott, robbanásveszélyes térben alkalmazásra kerülő villamos és/vagy nem villamos berendezés is. Ennek feltétele: a tanúsítás megléte, illetve a beazonosíthatóság – miszerint arról az eszközről van szó, amiről a tanúsítvány nyilatkozik.
3/2003. (III. 11.) FMM-ESzCsM rendelet
A rendelet a potenciálisan robbanásveszélyes környezetben levő munkahelyek minimális munkavédelmi követelményeit fogalmazza meg, és a végfelhasználókra vonatkozik. Ebben kerül kifejtésre a végfelhasználók azon kötelessége, hogy a potenciálisan robbanásveszélyes térben telepített és üzemeltetett technológiákat a teljes élettartam alatt robbanásbiztos állapotban kell tartani. Ennek feltétele: robbanásvédelmi dokumentáció kerül megírásra adott telephelyre vonatkozóan, és azt naprakészen tartják az üzem teljes életciklusa alatt. A robbanásvédelmi dokumentáció adott technológiáról szól, magában foglalja a következő pontokat (a teljesség igénye nélkül): zónabesorolás, kompetencialista, felelősségek, egyeztetés menetrendje stb.
Robbanásveszélyes területen megfelelő kompetenciák birtokában lehet tevékenységet végezni, a területnek megfelelő szakirányú képzettségeket (villamos, műszerész, gépész, vegyész stb.) alapul véve. A direktíva meghivatkozza a vonatkozó szabványokat, melyek kimondják, hogy a kompetencia a robbanásbiztonság-technika területén kétszintű:
- sújtólég- és robbanásbiztos villamos berendezések kezelőinek és javítóinak műszaki vezetője,
- sújtólég- és robbanásbiztos villamos berendezések kezelése.
A gondolatmenetben itt visszatérek a cikk elejére: a robbanásbiztonság-technika összetett tudomány, bár önálló direktíva (ATEX) határozza meg a létét az Európai Unión belül, de összefügg minden lehetséges további direktívával/irányelvvel:
- 89/336/EGK irányelv az elektromágneses összeférhetőségről (EMC),
- 73/23/EGK kisfeszültségű irányelv (LVD),
- a gépekre vonatkozó 98/37/EK irányelv (MD),
- veszélyes áruk közúti szállítására vonatkozó 94/55/EK és 98/91/EK (ADR) irányelv,
- egyéni védőeszközökre vonatkozó 89/686/EGK irányelv (PPED),
- nyomástartó berendezésekre vonatkozó 97/23/EK irányelv (PED),
- gázkészülékekre vonatkozó 90/396/EGK irányelv (GAD),
- építési termékekre vonatkozó 89/106/EGK irányelv (CPD).
A robbanásbiztos termékek oldalán a Piacfelügyelet (MKEH), míg a végfelhasználók oldalán a Munkavédelmi Főfelülegyelet, illetve az OKF az eljáró hatóság. Fontos. hogy a robbanásbiztonság-technika nem kizárólagosan munkavédelmi célú szabályozásrend alá tartozik. Az alkalmazott szabályozások a felelősség kérdését rendezik, mely kettős: felelős a gyártó, illetve az üzembentartó (végfelhasználó). Itt is, mint minden esetben, életbevágóan fontos a megfelelő dokumentálás. (Folytatjuk!)
