A túlfeszültség-védelem kialakítása
A MEE-MABISZ ajánlásának figyelembevételével
2015/7-8. lapszám | Kruppa Attila | 10 420 |
Figylem! Ez a cikk 9 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A Magyar Elektrotechnikai Egyesület (MEE) és a Magyar Biztosítók Szövetsége (MABISZ) közös ajánlást adott ki villámvédelem témában. Az ajánlás sokak számára érdekes lehet, hiszen a villámvédelem, a villámok hatására bekövetkező káresemények nemcsak szakemberként, hanem biztosított ügyfélként is érinthetnek bennünket.
Előzmények
„Miért kell ma a villámvédelemmel annyit foglalkozni, amikor jól megvoltunk nélküle eddig is?” – hangzik gyakran az értetlenkedés, néha még szakemberek részéről is, hozzátéve, hogy „a villámok aligha változtak”. A kérdés feltevése abban az értelemben teljesen jogos, hogy az utóbbi években sokak – nem csak szakemberek – számára érzékelhetővé vált a villámvédelem előtérbe kerülése, de legalábbis az a tény, hogy a villámvédelemmel valamilyen módon foglalkozniuk kell. Az azonban tévedés, hogy ennek okát a villámokban keresik: a klímaváltozás hatásaként persze az is lehetséges, hogy a villámok gyakorisága, „erőssége” változott, de a problémákat sokkal inkább az okozza, hogy megváltozott a bennünket körülvevő műszaki környezet. Ezeknek a változásoknak a meghatározó eleme egyrészt az érzékeny elektronikus eszközök számának ugrásszerű növekedése, másrészt az, hogy ezen eszközök működtetése egyre nagyobb mértében kötődik – vezetékes vagy vezeték nélküli – hálózatokhoz.
A villámkárok számának és ezzel összefüggésben a villámvédelem fontosságának növekedése tehát elsősorban a háztartásokban és a vállalkozásokban üzemeltetett villamos és elektronikus készülékek jellegének, üzemeltetési módjának változásaiból fakad. Köztudomású, hogy az esetleg bekövetkező károk (anyagi veszteségek) nagyságát nemcsak műszaki intézkedésekkel, hanem biztosításokkal is lehet csökkenteni, és ennek megfelelően a vagyonbiztosítások körébe is beépültek különböző biztosítási lehetőségek. A káresemények számának növekedésével egyúttal azon esetek száma is megemelkedett, amelyekben vita alakult ki biztosítók és biztosítottak között a kárigény megalapozottságát illetően, és ez felszínre hozta a megfelelő védelem kialakításának műszaki kérdéseit is. Szükségszerű és időszerű volt tehát, hogy – más országokhoz hasonlóan – nálunk is szülessen olyan ajánlás, amely villámvédelemben igazodási lehetőséget nyújt a villámok ellen védekezni kívánó „laikusoknak”, a biztosítási szakmának és a villámvédelemmel foglalkozó szakembereknek is.
Javasolt túlfeszültség-védelmi intézkedések
A villámvédelem a (műszaki jellegű) védelmi intézkedések két nagy csoportját foglalja magába: a köznyelvben gyakran villámhárítónak nevezett villámvédelmi rendszert (LPS), és a villámimpulzus elleni védelmi intézkedéseket (SPM), amelyet egyszerűen túlfeszültség-védelmi rendszerként szokás említeni. A két nagy intézkedéscsoport nemcsak jellegében, az alkalmazott eszközök külső megjelenésében, bonyolultságában különbözik, hanem abban is, hogy – legalábbis az élet-szerűséget figyelembe véve – tervezése és kivitelezése milyen jogosultsági feltételekhez kötődik, különösen olyan esetben, amikor a védelmi intézkedések alkalmazása meglévő építményben, azaz sok évvel az építést követően történik. Az ugyanis feltételezhető, hogy az LPS létesítése szabályosan, megfelelő jogosultsággal rendelkező villamos tervező terve alapján történik, amikor például egy háztulajdonos (és különösen egy társasház) utólag a védelem kiépíttetéséről dönt. Ezzel szemben illúzió azt feltételezni, hogy ugyanezen épület (vagy egy társasházi lakás) utólagos túlfeszültség-védelme tervek alapján létesül. Kétségkívül ez lenne a szabályos eljárás, de ennek elvárása (legalábbis egyszerűbb, főleg lakossági felhasználókat érintő esetekben) általában nem életszerű. Tudomásul kell tehát venni, hogy a két intézkedés-csoport között van egyfajta „aszimmetria”. Emiatt az ajánlás is eltérő részletességgel kezeli ezeket: mind-addig, amíg az LPS létesítésével kapcsolatban „csak” a szabványos eljárás alkalmazásának fontosságára hívja fel a figyelmet, az SPM minimális műszaki terjedelmét, vagyis hogy hol és milyen túlfeszültség-védelmi eszközök beépítése javasolt, egyszerűbb esetekre (pl. családiház-jellegű épületekre, társasházi lakásokra) konkrét formában adja meg. E javaslatok természetesen összhangban vannak a villámvédelmi szabvány elveivel, de – szemben a szabvánnyal – egyértelműen megadják, hogy az egyes esetekben mi tekinthető „koordinált, többlépcsős” túlfeszültség-védelmi rendszernek (1. ábra).
Az ajánlás célkitűzései
Az ajánlás összeállításának legfontosabb szempontja az volt, hogy a villámvédelem kapcsán felvetődő kérdésekre úgy adjon választ, hogy azt az érintett felek, azaz a biztosítottak, a biztosítók és a műszaki szakemberek megérthessék, egyúttal lehetőséget biztosítson közöttük a kapcsolat (kommunikáció) megteremtésére. A munka nehézsége ezért nemcsak abból fakadt, hogy a villámvédelem és különösen a túlfeszültség-védelem önmagában is bonyolult műszaki terület, hanem abból is, hogy az említett felek eltérő nyelvezetet, szakkifejezéseket használnak. Mindezek figyelembevételével olyan célkitűzések fogalmazódtak meg, hogy az ajánlás:
- hívja fel a biztosítottak (vagy a villámvédelem iránt érdeklődők) figyelmét a villámvédelem jelentőségére, arra, hogy – esetenként – milyen jogszabályból eredő kötelezettségeik vannak, és mikor dönthetnek az öngondoskodás keretein belül villámvédelem kiépíttetéséről és/vagy biztosítás megkötéséről;
- tisztázzon olyan alapvető fogalmakat, mint a „villám elsődleges hatása”, a „villám másodlagos hatása”, lehetővé téve annak egyértelműsítését, hogy milyen károk bekövetkezése előzhető meg vagy mérsékelhető egyes védelmi intézkedésekkel, illetve biztosításokkal;
- az egyszerűbb esetekre javasoljon konkrét műszaki tartalmat a túlfeszültség-védelem minimális műszaki tartalmára, azaz hogy a hálózatok mely pontján és milyen eszközök beépítésével lehet a villám másodlagos hatásai ellen védekezni.
Az ajánlás felépítése
A célkitűzésekre tekintettel elkészült ajánlás két fő részből áll. Az első rész elsősorban a villámvédelem iránt érdeklődő laikusokhoz szól, bemutatja, hogy milyen káresemények kapcsolhatók a villám elsődleges és másodlagos hatásához, és hogy az ezek ellen alkalmazható (vagy alkalmazni szükséges) védelmi intézkedéseket milyen jogi-műszaki szabályrendszer alapján lehet meghatározni. Ez a rész – különösen a villámvédelemmel foglalkozó műszaki szakemberek nézőpontjából vizsgálva – látszólag kevés új információt hordoz. Nagyon fontos azonban, hogy immár egyértelműen rögzíti a villám elsődleges és másodlagos hatásának fogalmát, jelentéstartalmát. Erre azért volt szükség, mert a biztosítási szakma a villám elsődleges és másodlagos hatásait a villámvédelmi szabványtól kissé eltérő felfogásban értelmezi, és ez – a fogalmak pontos jelentésének hiányában – megnehezítette a párbeszédet. A fogalmak tisztázása remélhetőleg elejét veszi majd az olyan vitáknak, hogy például számíthat-e a biztosított kártérítésre abban az esetben, ha a villámok elsődleges hatására bekövetkező károkra kötött biztosítást, és háztartási berendezései (TV, mosógép, számítógép stb.) közvetlen villámcsapás hatására hibásodtak meg.
Az ajánlás második része mindenekelőtt a szakemberekhez szól. Egyrészt (az A. és B. melléklet) leírja a villám elsődleges és másodlagos hatását a villámvédelmi szabvány szakkifejezéseivel. Ez tulajdonképp ismétlése az első részben leírtaknak, de nem a laikusok, hanem a szakemberek nyelvén. Másrészt itt (a C. mellékletben) kerül kifejtésre, hogy a leggyakrabban előforduló esetekben a villám másodlagos hatásai ellen hogyan célszerű védekezni, azaz hol és milyen túlfeszültség-védelmi eszközök beépítése javasolt az öngondoskodás jegyében. Bizonyára ez az a része az ajánlásnak, amely a szakemberek figyelmének középpontjában lesz, ezért külön is érdemes erről néhány szót ejteni.
Hogyan alkalmazzuk az ajánlást?
Hangsúlyozni kell, hogy az ajánlás alkalmazása önkéntes, azaz – nevének megfelelően – nem ró kötelezettséget sem a biztosítottakra, sem a biztosítókra. A legfontosabb talán annak tisztázása, hogy a (műszaki) védelmi intézkedések, tehát az LPS vagy az SPM hiánya általánosságban nem zárja ki azt, hogy a biztosító a villám hatására bekövetkezett károkat részben vagy egészben megtérítse – feltéve természetesen, hogy a biztosított rendelkezik az adott kártípusnak megfelelő biztosítással. Ennek ismeretében azonban felvetődhet a kérdés, hogy akkor mire jó egy olyan anyag, amely senkit nem kötelez semmire? Egyáltalán jó-e valamire? Az önkéntes szabályok követése a tapasztalatok szerint nem annyira ritka, mint azt sokan feltételezik. Ennek magyarázata, hogy az ilyen szabályoknak a betartásával csökkenthető a vitás helyzetek száma, kiegyensúlyozottabbá válhat a különböző érdekekkel rendelkező szerződő felek közötti kapcsolat. Ez nemcsak a biztosítottak és a biztosítók kapcsolatára igaz, hanem azokra az esetekre is, amikor a biztosított az öngondoskodás jegyében megbízható, a kor műszaki színvonalának megfelelő védelmi rendszert szeretne kiépíttetni egy vállalkozóval. Éppen ezért koncentráltak az ajánlást összeállító szakmai szervezetek arra, hogy a túlfeszültség-védelmi rendszer – mint a legtöbb kérdést felvető villámvédelmi intézkedés-rendszer – minimális műszaki tartalmára közérthető, gyakorlatban alkalmazható, túlzásoktól mentes műszaki megoldásokat javasoljanak, az ésszerűség határainak szem előtt tartásával. Korai lenne találgatásokba bocsátkozni, hogy a Magyar Elektrotechnikai Egyesület és a Magyar Biztosítók Szövetsége együttműködésével elkészített villámvédelmi ajánlásnak, amely a MEE és a MABISZ honlapjáról (www.mee.hu, www.mabisz.hu) is letölthető, milyen lesz a fogadtatása, gyakorlati haszna. El kell telnie egy kis időnek ahhoz, hogy az anyag publicitást kapjon, és beépüljön a gyakorlatba. A szakemberek és a laikusok figyelmét remélhetőleg felkelti majd az anyag, és segíti tájékozódásukat, munkájukat a villámvédelem kapcsán.
