Villanyszerelők Lapja

Világítástechnika

Új közvilágítást kapott a Rákóczi-híd

2015. február 11. | Deme László |  3833 | |

Új közvilágítást kapott a Rákóczi-híd

Úgy tervezték, hogy novemberben az 1-es villamos át tud végre menni a Rákóczi hídon, és hogy jól lehessen látni mind a síneken, mind az úttesteken, ezzel együtt a közvilágítást is átépítik, megújítják. Ez utóbbi nyilván kisebb szenzációnak számított, de aki korábban gyakran áthajtott autójával este a hídon jóleső érzéssel vehette tudomásul, hogy végre nem „sötét alagútban” kell átmennie. Ez a minősítése a korábbi világításnak nyilván túlzás, de azért sok tekintetben helytálló volt.

 

Amikor a kilencvenes évek elején a hidat tervezték, nagy gondot jelentett a főtervezőnek az, hogy miképpen tudna karaktert teremteni az építménynek. Nem tűnt egyszerűnek a feladat, hiszen lényegében a déli vasúti összekötő híd tandemjének megkonstruálását várták tőle. Egy sima, jellegtelen hídnak a kialakítása pedig a precíz mérnöki munkán kívül más örömet nem jelenthetett.

A dilemmát egy váratlanul felbukkanó világítási rendszer alkalmazásának lehetősége oldotta fel. A korábban beltéri tükrözéses, reflexiós világítási szisztéma egyik zászlóvivője, egy osztrák cég kültéri megoldással állt elő. A frankfurti repülőtéren egy 15 méter magas oszlopra tükörpaplant szereltek fel, melyet alulról fényvetővel világítottak meg. A terület kívánt megvilágítását a tükrök által adott fényeloszlás biztosította. Úgy tűnt az ötlet életképes és nagy jövő előtt áll. Miért ne lehetne igazi világítástechnikai újdonságként az épülő Lágymányosi hídon is alkalmazni? És ezzel az esztétikai igény is kielégíthető lenne, ugyanis a röpke világítási kalkulációk legalább 25 méter magas oszlopokkal számoltak, ami már szinte felépítménynek is tekinthető. Később, amikor jobban körüljárták a kérdést kiderült, hogy ez a magasság még növelhető is. 

A régi világítás felmérésekor a tükrök állapota tragikus képet mutatott.

Az osztrák szakértőkkel való többszöri konzultáció eredményeként öt 35 méter (35,7 m) magas oszlop megépítése látszott optimálisnak a közel 100 méter (98,52 m) pillértávolságban telepítve őket. A híd középvonalában megépített pilonokra mindkét oldalon egy-egy 5,4 x 4,3 méter méretű tükörpaplan került. Egy-egy ilyen tüköregyüttes száz tükörből áll. Minden tükör magában hordozza a területre, útra tervezett fényeloszlást, így ez számukkal sokszorozódik, de jellege nem változik.

Mind a tükörtervező mind a gyártó cég jó munkát végzett, amit az első tesztelés is igazolt. Még csak a pesti első mederpillérig épült meg a híd, amikor az ide felépített pilonra az egyik tükörrendszert felszerelték. A fénymérés szinte tizedluxnyira visszatükrözte a világításszámítás értékeit. Viszont két héttel később egy újabb fénymérés alkalmából mindenütt már csak a fele értékeket lehetett mérni. Lehet, hogy mégis igazuk volt a korábbi bírálóknak, akik nem tartották életképesnek a Duna felett párás közegben, szmoggal szennyezett területen egy ilyen rendszernek a kialakítását? 

Az összes fenti munka részeiben felcsörlőzött és ott összeszerelt, a pilonszárnyakról lefüggesztett szerelő állásokról történt.

A gyártó ugyan nyilatkozott, hogy a tükrök taszítják a szennyeződést, nem piszkolódnak, vagyis a világítás nem avul, de a másik összetevő, az alulról felfelé világító tükörblokkonként három 1 kW igen keskenyen sugárzó fényvető állapota kérdéses volt. Ezekre a 15 m magasságban felszerelt lámpatestekre rásülhettek a bogarak, rápiszkíthattak a madarak, megülepedhetett rajtuk az agyaggá vált kosz. Szóval komoly esély látszott arra, hogy a fény nem jut el teljes mértékben a tükrökig.

Amikor a világítás megújításának előszeleként 2012-ben egy felmérés készült a tükrök állapotáról, megdöbbentő képeket lehetett látni. Kiderült, hogy a negyed henger alakú tükrök mindegyikében víztócsa volt, a tükröző felületüket már teljesen elveszítették és sok ki is lyukadt. Ideje volt tehát váltani. Annál is inkább, mivel a tükörgyártó cég 10 év élettartamot garantált, amit jócskán túlélt a berendezés.  

De milyen is legyen az új világítás?

Természetesen több alternatíva is adódhatott. Az egyik kérdés az volt, hogy tükörcserével meg lehet-e újítani a berendezést? Ezzel azonban szinte együtt merült fel az a másik kérdés, hogy érdemes-e újabb tükörrendszerrel bajlódni? A meglévő berendezés ugyanis erősen vitathatóan szerepelt, nem nyújtott igazi referenciát.

A régi világítás lebontása és az új világítás átadása közötti időszakban ideiglenes nátriumlámpás világítás üzemelt.

Már a tervezés kezdeti fázisában, amikor a magas pilonok megjelenését indokolni kellett, természetes megoldásként merült fel egy magas oszlopos fényvetős világítás ötlete is. Ilyen berendezés számtalan helyen működik. Gondoljunk csak a vasúti pályaudvarok, a határátkelőhelyek, a nagy ipari területek világítására.  Ellenérvként merült fel a várható kápáztató hatás és a 35 méteres kezelési magasság. Mindkettőben van valami igazság, hiszen a tükrös rendszer fényvetőit csak egy szokásos magasságban, 15 méteren kell kezelni és a tükrök nem adnak direkt fényt.

Az utóbbi években megjelent LED-es technika, azonban már lehetővé teszi azt, hogy pusztán a LED-eket tartalmazó lámpatest kerüljön fel a pilon tetejére, miközben a működtető egység 15 m magasságban is elhelyezhető. És hát a LED-ek miatt sem kell gyakrabban a pilon tetejére jutni, mint a tükröknél, hiszen a negyven - sőt ma már minden gyártó által garantált ötvenezer órás fényforrás élettartam a közvilágítási naptár szerinti üzemidővel számolva ugyancsak tíz év körüli időt tesz ki. Felmerült egy szokásos közvilágítás létesítése is, aminek alapját a pilon közökben felállítandó két-két villamos felsővezeték tartó oszlop adta. Ezekre, mintegy két méterrel a vezeték fölé felemelve, kétkarú nagy kinyúlású toldókat applikáltak volna, és útközepes világításként, kicsit hasonlóan az Árpád hídi rendszerhez, oldotta volna meg a kérdést.  Igen, de akkor minek épült ez a kihasználatlan monstrum, az öt „kétszárnyú” pilon?

A driverek és a LED-es lámpatestek közötti kábeleket a pilon oldalakra szerelt zárt védőcsövekben vezették.

Az új világítás végül LED-es lámpatestekkel épült meg. A pályázat ezen belül is két megoldásra adott lehetőséget. Az egyik fényvetőkkel számolt. Ez azt jelentette, hogy egy keskenyen, egy közepesen és egy szélesebben sugárzó fényvetővel a fél pillérosztásnyi útszakaszt be lehetett tapétázni a kívánt világítási szintek és egyenletességek biztosításával. A másik variáció közvilágítási fényeloszlású lámpatesteket vett számításba. Ennek lényege az, hogy egy lámpatest leképezi az egész tervezett útszakaszt és a kívánt világítási szintet a szükséges mennyiségű további lámpatestekkel lehet elérni. Végül is ez utóbbi mellett döntöttek. Egy-egy pilon szárnyra hat-hat 186 W lámpatestet szereltek fel. A lámpatestek elhelyezésénél esztétikai szempontokat is figyelembe vettek. Nevezetesen a korábbi száz tükör geometrikus elhelyezkedéséhez hasonlóan próbálták a lámpatesteket felszerelni. Ez azt eredményezte, hogy két sorban a Dunával párhuzamosan látjuk most a lámpatesteket. 

A lámpatestek igen precízen szerkesztettek. Vagyis ha nem teljesen vízszintesen állnak, vagy nem a számításnál figyelembe vett optimális helyre szerelik fel őket, már eltérő világítási értékeket kaphatunk. Éppen ezért a speciális, egyedileg legyártott lámpatesttartókon mind horizontálisan mind vertikálisan több fokozat állítására van lehetőség. Erre a különböző lámpatest pozíciók miatt szükség is volt.

Félreértve az alpinisták akrobatikus munkavégzését a lakossági bejelentések sokaságát kapta a rendőrség és a tűzoltóság.

A munka több szakaszban zajlott. Először is meg kellett konstruálni azokat a szerelő állásokat, amikről a fenti munkákat el lehetett végezni. Az első pillanatban kiderült ugyanis, hogy lentről a szerelés nem oldható meg. Az iszonyúan magas gépköltség mellett még a híd forgalmának drasztikus korlátozása is számos problémát, nagy kiadást jelentett volna. 

A szerelő állásokat a pilonszárnyakról lefüggesztve építették meg. A közel 3 mázsás szerkezeteket 100 kg-os darabokban csörlőzték fel, és az összeszerelésük fenn történt. A lenti előkészítési munkákat a villamos vágányok síkjában végezték el. Ez a módszer biztosította a folyamatos közúti közlekedést, vagyis a világításszerelés miatt a gépjármű forgalmat egy pillanatra sem kellett leállítani.

Első menetben az északi oldalra kerültek fel a szerelő állások. Először a tükröket bontották le, a felületvédelmi munkák készültek el és az új lámpatestek speciális tartóit szerelték fel.  Mivel megszűnt a korábbi világítás, ideiglenes közvilágításról kellett gondoskodni. A tükörvilágító fényvetők helyére nátriumlámpás közvilágítási lámpatestek kerültek.

Az új LED-es világítás 38 lux átlagos megvilágítást ad, mely többszöröse a lecserélt tükrös rendszernek. 

Közben a hálózat építése is folyt. Korábban csak a 15 méter magasan levő fényvetőkig kellett a vezetékezést elkészíteni, most viszont a kábelezéssel el kellett érni a fenti lámpatesteket. A LED-es lámpatestek működtető egységei messzebb is kerülhetnek a lámpatestektől. Ezt az előnyt használták ki akkor, amikor még a pilon testekben helyezték el a drivereket természetesen kültéri korrozióálló szekrényekben, majd innen a pilon oldalakra szerelt védőcsövekben vezették fel a kábeleket a lámpatestekig, a távolság 20-25 méter volt.

A speciális lámpatesteket ugyan egy hónapon belül szállította a cég, de a korábbi közbeszerzés körüli bonyodalmak miatt a munkát rövidebb idő alatt kellett elvégezni. Pontosabban a határidő ugyan maradt, de a villamos pálya előrehaladott építése, és különösen a felsővezeték elkészítése erősen korlátozta a lenti tevékenységet. Ezért a kivitelező úgy döntött, hogy nem várja meg a lámpatestek megérkezését, hanem a másik oldalra átszereli a szerelő állványokat és inkább az ottani bontási, felületvédelmi munkákra koncentrál. Ez az átszerelés fenn történt és igen látványos volt. Jellemző az alpinista villanyszerelők mentalitására, hogy igazából a mások számára kockázatosnak tetsző munkákat élvezik legjobban. Nem is csoda, hogy az akrobatikus körülmények között mozgó szerelőket látva folyamatos lakossági bejelentések érkeztek a rendőrséghez és a tűzoltósághoz.

A híd díszvilágítása a villa alakú pilonszárnyak fémhalogénlámpás derítéséből áll.

Az új lámpatesteket szerelő állvány nélkül szerelték fel. A lámpatestek rögzítése olyan, hogy minden időjárási megpróbáltatást átvészel, biztonságos. Összesen tehát 60 db 186 W meleg fehér színű 4000 Kelvines LED-es lámpatest szolgáltatja az új közvilágítást. A berendezés bekapcsolásakor fénymérést végeztek, melynek eredménye igazolta a tervben megfogalmazottakat. A hídon most 38,5 lux átlagos megvilágítás mérhető, 0,71 középegyenletesség mellett. 

Az új világítás olyan rövid ideje működik, hogy még nem volt mód egy későbbi időpontban ellenőrző mérések végzésére, amiből az avulás mértékére lehetne következtetni. Az azonban biztosan állítható, hogy a nagyfokú környezeti szennyezettség ellenére sem fogja megközelíteni az avulás az előző világítási rendszer igen kritikus mértékét. Vagyis még az avulással együtt is hosszabb távon képes szolgáltatni a megkívánt világítási értékeket. Ezt elősegíti az a körülmény is, hogy az üzemidő alatt lépésről lépésre egy szabályozó rendszer automatikusan egyre nagyobb teljesítményű egységet állít elő. Ez azt jelenti, hogy az üzembe helyezéskor 186 W-os lámpatest 92 000 üzemóránál már 211 W teljesítményű lesz. Mindenesetre, aki most arra jár éppen a korábbiakkal ellentétes érzetként nem a híd, hanem a hozzá vezető utakat világítását találhatja kicsit visszafogottabbnak. 

A Rákóczi-híd esti látványa csatlakozott a budapesti hidak egyedi esti megjelenéséhez.

Sokaknak fel sem tűnt, de a Rákóczi-híd díszvilágítással is rendelkezett. Ez lényegében a villa alakú felső pilon szárnyak derítését jelentette felülről ugyancsak tükrök segítségével. A világítás átépítése után ezt a látványt is meg akarták tartani, ezért a korábbi tükörvilágító fényvetők helyére pilon oldalanként két-két 150 W keskenyen sugárzó fémhalogénlámpás fényvetőt szereltek. A díszvilágítás természetesen külön hálózatról üzemel. 

A budapesti hidak mindegyike építészetileg önálló karaktert képvisel. Ez az egyediség a többségük megvilágítására is igaz. Gondoljunk csak a Margit-híd, a Lánchíd, az Erzsébet-híd vagy a Szabadság-híd esti látványára. Úgy gondolom a világítás átépítésével most a Rákóczi-híd is csatlakozott ehhez a különleges együtteshez.

KözvilágításLEDVilágítástechnikaVillanyszerelés


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem

Kapcsolódó