Mozgás- és jelenlétérzékelők III.
2013/3. lapszám | Nagy Ferenc | 15 304 |
Figylem! Ez a cikk 11 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A cikksorozat előző részeiben részletesen bemutatásra került az érzékelők működési elve, fő tulajdonságai, különleges funkciói, ideje hát, hogy a gyakorlat oldaláról megközelítve a kiválasztási folyamattal és a beállításokkal foglalkozzunk.
A kiválasztás során először is meg kell határozni, hogy mit is szeretnénk kapcsolni (teljesítmény) vagy szabályozni, és aztán a mozgás típusának és irányának (áthaladás, megközelítés, ülő tevékenység), valamint az érzékelési terület nagyságának figyelembevételével kell a piacon rendelkezésre álló rengeteg érzékelő közül kiválasztani a megfelelőt. Mivel a PIR érzékelők az infravörös tartományba eső hőkép változását érzékelik, figyelembe kell venni, hogy az érzékelés teljesen megszűnhet, ha az érzékelni kívánt objektum és a környezeti hőmérséklet közötti különbség túl kicsi (pl. hővédő ruházat vagy magas környezeti hőmérséklet).
A fő mozgásirány vizsgálata, pozicionálás
Maximális érzékenység akkor érhető el, ha az érzékelő előtt haladunk el (áthaladás), és kisebb, amennyiben a mozgás egyenes vonalban, az érzékelő felé történik (megközelítés). Ezt fontos figyelembe venni például folyosókon történő elhelyezés esetében (1. ábra).
A megfigyelt területnek belül kell lennie a gyártó által definiált területen (3. ábra). Jelenlét érzékelésekor (ülő tevékenység) az érzékelő a lehető legközebb legyen a mozgás forrásához. A mozgáscentrumból kihelyezett érzékelő esetén előfordulhat, hogy az asztalnál kisebb mozgásokat végző személy nem generál érzékelést (kiesik az ülő tevékenység az érzékelési területből), ám az asztalok közötti folyosón jóval távolabb elhaladó személy (jóval nagyobb áthaladás-érzékelési terület) nemkívánatos kapcsolást generál! Fontos megjegyezni, hogy a mozgásközpontba helyezett érzékelő is „elláthat” a folyosóig, mely esetben a nemkívánatos kapcsolások az érzékelő érzékelési tartományának korlátozásával, gyakorlatban az érzékelőre helyezett takaró lamellával küszöbölhetők ki. Íróasztal-szigetek kialakítása esetén könnyen és egyszerűen behatárolható az érzékelési terület, amennyiben közel négyzetes érzékelési területtel rendelkező érzékelő kerül alkalmazásra (2. ábra).
Érzékelők kombinációja a kívánt térrészlet megfigyeléséhez
A bonyolultabb alakú vagy nagyobb területek megfigyelése több kapcsolócsoport kialakításával, több érzékelő együttes alkalmazásával valósítható meg (4. ábra). Célszerű a gyártók által definiált érzékelési területeknél kisebb területet megfigyelni. A lehetséges holtterek és a biztosabb kapcsolás érdekében az érzékelőket átfedésben célszerű elhelyezni (5. ábra), valamint a készülékek párhuzamos kötése helyett Master-Slave kapcsolatot alkalmazni.
Érzékelők elhelyezése a fény-viszonyok figyelembevételével
Vegyük figyelembe, hogy a készülék működése szempontjából a fény korrekt mérése az egyik legfontosabb feltétel. Különös figyelmet kell fordítani a fény mérését be- folyásoló tényezőkre is. A fénymérés szempontjából a legideálisabb hely a legkevesebb természetes fényt kapó terület, ide kerüljön elhelyezésre a Master készülék.
- Általános szabály, hogy az érzékelő ne kapjon direkt fényt (9. ábra). Külső téren alkalmazott érzékelők esetén az érzékelő helyének megválasztásánál fontos szempont, hogy azt ne érje közvetlen napfény.
- A Master érzékelőt minden esetben úgy kell elhelyezni, hogy lehetőség szerint a legkevesebb természetes fény érje (pl. 6. ábra). Meg kell jegyezni, hogy a Slave érzékelők bárhova elhelyezhetők, hiszen fényméréssel nem rendelkeznek, csak mozgást érzékelnek.
- A reflexió változása be-, illetve kikapcsolást eredményezhet ugyanolyan fényviszonyok mellett (pl. fehér papír kerül az asztalra, az érzékelő alá).
- A természetes fény közvetlen hatásait (pl. redőnylamelláról mennyezetre, így az érzékelőre vetített fény) figyelembe kell venni.
- Indirekt világítás alkalmazásánál az érzékelő alkalmazása kevésbé ajánlott (direkt fény éri, instabil működést eredményezhet).
Az érzékelési terület beállítása, takarás
Az érzékelő hibátlan működésének alapfeltétele, hogy az érzékelő csak azt a területet „lássa”, ahol érzékelni kívánjuk a mozgásokat. Ennek érdekében takaró lamellákkal korlátozni kell azokat a térrészeket, ahol téves kapcsolást előidéző, zavaró tényezők lehetnek. A mai érzékelők már rendelkeznek teszt üzemmóddal, melynek bekapcsolása esetén minden mozgás 1 mp-es kapcsolást generál, aztán kikapcsol. Így a beállítást végző személy folyamatos mozgással könnyen meghatározhatja, majd takaró lamellák elhelyezésével egyszerűen beállíthatja azt a területet, ahol az érzékelés történik.
Zavaró tényezők lehetnek:
Belső térben:
- Légmozgás (függöny, szobanövény)
- Forgó ventilátor
- Álmennyezet, faburkolat mozgása (vibráció)
- Mozgó objektumok (faxkészülék)
- Légkondicionáló
Külső térben:
- Szél hatására mozgó növények, fák
- Nagyobb tárgyak érzékelése távolabbról (autó, busz, vonat)
- Mozgó rögzített tárgyak (szél hatására mozgó lámpaoszlop)
Álljon itt egy példa a saját tapasztalataim közül. Új lakásomba érzékelőket szereltem fel néhány helyiségben, köztük a fürdőszobába is. Tökéletesen működött mindaddig, amíg október elejétől téves bekapcsolásokat nem észleltem. Ezt követően a téves kapcsolások mind gyakrabban megtörténtek, decemberre a világítás már szinte folyamatos ki-be kapcsolt. A készülékhibát kizártam, és már-már kezdtem feladni a rejtélyes viselkedés okának megfejtését, mikor egyszer csak beugrott a hiba lehetséges oka: a készülék látja a radiátort! Azonnal felhelyeztem a takaró lamellát a kérdéses térrészlet kitakarásához, és egy csapásra megoldódtak a problémák. A fűtésrendszer ciklikus melegedés–hűlési folya-matát, az infravörös kép változása miatt, mozgásként érzékelte a készülékem. Ez egy jó példa arra, hogy mi mindenre kell oda- figyelni egy érzékelő elhelyezésénél.
Készülék-beállítások
Az érzékelők gyárilag rendelkeznek egy alapbeállítással, állítani csak abban az esetben kell, ha ettől eltérő értékekre van szükség. Kényelmi szempontokból célszerűbb a beállításokat távirányítóval elvégezni. Sok esetben a beállítható értékek és funkciók sokasága miatt azok eleve csak távirányítóval állíthatók be (pl. szabotázsvédelem).
A kapcsoláshoz szükséges megvilágítási érték és a beállított késleltetési idő nagymértékben befolyásolja az energia-megtaka- rítást. Túlságosan magas megvilágítási szint és túlságosan hosszú időzítés többlet- fogyasztáshoz vezethet.
A következőkben néhány tipikus beállítás:
- Átjárók, folyosók, 300 lux, 5 perc, automatikus üzemmód.
- Munkaterület (iroda, tárgyalószoba stb.), 500 lux, 15 perc, automatikus üzemmód.
- Nagyon jó látást igénylő tevékeny- ségek, 800 lux, 15 perc, automatikus üzemmód.
- Természetes fény nélküli területek (fénymérés kikapcsolva), 5 perc, nappali üzemmód.
- Épületrendszerek vezérléséhez, impulzusüzem (1 másodperc).
- Készülék vezérléséhez (2. csatorna fényviszonyoktól függetlenül mozgásra kapcsol) a csatlakozó fogyasztó fajtájától függően 5-120 perc.
A mozgás- és jelenlétérzékelők nagyot fejlődtek az utóbbi években, egyes típusok speciális megoldásokat kínálnak, de még a legkiválóbb érzékelő is működhet „rosszul”, amennyiben nem megfelelően lett kiválasztva, illetve beállítva. Ezért azt tanácsolom mindenkinek, amennyiben szükséges, tervezés vagy vásárlás előtt bátran kérje ki hozzáértő személy véleményét.