Néhány gondolat az Országos Tűzvédelmi Szabályzatról
2012/3. lapszám | netadmin | 8701 |
Figylem! Ez a cikk 12 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az elmúlt években a villamossági szakterület számos konferenciájára kaptam meghívást, mint a tűzvédelemben jártas vendégelőadó. Az ott elhangzott előadások tematikáját jellemzően nem az aktuális előírások ismertetésére, hanem a miértek tisztázására és összefüggésekre történő rávilágításra építettem fel. Vallom, hogy ha egy szabályrendszer logikájával tisztában vagyunk, akkor az egyben emészthetőbbé is válik, mert csökken a nem értésből adódó újdonsággal szembeni ellenállás. Nem szeretném a magyar villamosítás kezdeteitől taglalni annak tűzvédelmi vonzatait – elvégre nem tudománytörténeti cikk megírására kértek fel –, inkább a nemrég megjelent OTSZ (Országos Tűzvédelmi Szabályzatról szóló 28/2011. [IX. 6.] BM rendelet, hatályos 2011. október 6-tól) egy-két rendelkezésének kiegészítésére szorítkoznék. Kezdjük az alapoknál. Kissé „eldugva”, de azért megtalálható az a passzus az OTSZ-ben, hogy a villamos berendezéseket a vonatkozó műszaki követelménynek megfelelően, vagy azzal legalább azonos biztonságot nyújtó műszaki megoldás szerint kell létesíteni, használni és felülvizsgálni (OTSZ 390. § [3] bekezdés). „Magyarról-magyarra” történő szabad fordításban ez azt jelenti, hogy az érvényes szabvány szerint kell – kötelezően – az elektromos rendszerrel bánni. Ez két fő kérdést vet fel. Először is, hol marad a szabvány önkéntes alkalmazásának alapelve? Az Európai Unión belül a szabványosítás kiemelt hangsúlyt kap. Ennek egyik sarokpontja, hogy egy szabványosított terület elfogadható biztonságát az arra vonatkozó szabványnak történő megfeleléssel lehet biztosítani. Ez azt jelenti, hogy akkor tudom azt kijelenteni egy rendszerről, hogy jó, biztonságosan használható, ha az érvényes szabványban foglalt előírásokat maradéktalanul betartottam, vagy az általam kigondolt műszaki megoldás legalább ugyanazt a szintet megüti. Ez az általam kigondolt műszaki megoldás adja a szabványtól való szabad eltérés lehetőségét. Az, hogy a szabvány előírásaitól történő eltérés hogyan történik, az EU tagállamain belül más és más.
Elfogadott módszer, hogy a nem szabványos kialakítást bejegyzett (hatósági) szakértő véleményezi, és állapítja meg annak megfelelőségét. Az OTSZ fent idézett mondata ezzel a megközelítéssel eleget tesz ennek az alapelvnek, annyi szigorítással, hogy az eltérő megoldás vizsgálata az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság hatáskörébe tartozik (lásd: OTSZ 2. § [4] bekezdése). És, ha már hatóságnál tartunk, ugyanitt megtaláljuk a kérelmezés útját-módját is, történetesen a (6) bekezdésben.
A másik jogos kérdés az, hogy miért ilyen nyakatekert a szabvány körülírása, illetve miért nem szerepel a konkrét szabványszám a használat megkönnyítése érdekében? Ennek viszonylag egyszerű a magyarázata. A vonatkozó műszaki előírás sok esetben jogszabály és nem szabvány, illetve a szabványon kívüli terület esetén egyéb műszaki irányelv. A konkrét nevesítés is problémákba ütközik, mert egyazon szakterület bizonyos szegmenseit más és más szabvány rendezi, így ezek felsorolása folyamatos hibákat eredményezne.
Továbbá arról nem is beszéltünk, hogy a szabványok frissítésével a hivatkozásokat is folyamatosan igazítani kellene, ami egy jogszabály esetén problémákba ütközik. Példaként hoznám fel a kisfeszültségű erősáramú villamos berendezések időszakos tűzvédelmi felülvizsgálatát, mely vizsgálat jelenleg az MSZ 10900:2009 és a kapcsolódó MSZ HD 60364 sorozat, MSZ 2364 érvényben lévő lapjai, továbbá a robbanásveszélyes térségek esetén az MSZ EN 60079-14 lapjának figyelembe vételével történik (… és lehet, hogy valamit kifelejtettem!).
Mivel a jogszabály szakembereknek készül, elvárható az, hogy a szakterületen tevékenykedő a vonatkozó szabványkörnyezetet megfelelően ismerje, és a vonatkozó műszaki követelmény megfogalmazása mögötti tartalmi rész számára ismert legyen. Ez talán előrevetíti az OTSZ hosszú távú sorsát is, amire az OTSZ 3. része – Villamos és villámvédelmi berendezések – jó példát ad. A jogszabály kimondja a berendezésekre vonatkozó alapkövetelményeket, ki, mikor, mit csinál, a hogyant pedig az érvényben lévő szabvány rendelkezései tartalmazzák.
Ezzel kivédhető, hogy a műszaki haladás miatt folyamatosan módosítani kelljen a jogszabályt, mivel az a szabvány frissítésével rendeződik, valamint elkerülhetővé válik a „mamut” méretű műszaki jogszabályok megjelenése. De ez egyelőre még a jövő. Ha már a kisfeszültségű erősáramú villamos berendezések időszakos tűzvédelmi felülvizsgálatánál tartunk, akkor egy fontos dolgot tisztázni szükséges. Sokan meglepetten tapasztalták, hogy a felülvizsgálati ciklusidők közül a 9 éves időintervallum törlésre került. Ezt a változtatást nagy szakmai vita előzte meg.
Felvetődött, hogy a korrekt felülvizsgálat során a villamos rendszer biztonságosságára tett nyilatkozat hány évre vetíti előre azt, hogy abban a villamos rendszerben jó eséllyel elöregedésből adódó veszélyt jelentő hiba nem keletkezik. Az OTSZ megalkotására létrehozott bizottságba delegált villamos szakemberek egyöntetűen arra tették le voksukat, hogy ilyen időintervallumban csak jóslás szinten lehet előre gondolkodni (ez nem mérnöki tudomány), így ezt mindenképpen törölni szükséges.
Természetesen ennek a döntésnek anyagi vonzata is van a hazai gazdaságra, illetve magánszemélyekre nézve, de az elektromosság mindent átszövő használata indokolttá teszi a szigorítást. Ehhez érdekes adalékként szolgál, hogy a tűzkeletkezési okok között – ha leszámítjuk az emberi közreműködésből keletkező tüzek számát – első helyen az elektromosság szerepel! Visszatérő kérdés, hogy például a 7 évvel ezelőtt elvégzett felülvizsgálatok mikor járnak le, illetve most azonnal el kell-e végeztetni az új vizsgálatot a 6 éves ciklusidő-szigorítás miatt?
Mivel a vizsgálati jegyzőkönyvek tartalmazzák – vagy legalábbis tartalmazniuk kellene – a lejárat dátumát, ami „D” és „E” tűzveszélyességi osztály esetén 9 évben került meghatározásra, azok lejárati idejükig érvényesek, jelen példánk szerint 2014-ig. Ezt támasztja alá az is, hogy a felülvizsgálat, mint tevékenység nem használati szabályként került az OTSZ-ben meghatározásra, ami „azonnal”, a hatálybalépéstől betartandó, hanem létesítési előírás, mely az új felülvizsgálatokra állapít meg követelményt. Természetesen a soron következő felülvizsgálat ciklusidejének már igazodnia kell az új szabályozáshoz.
Ez az okfejtés igaz a villámvédelmi rendszerek felülvizsgálatára is. Ebben az írásban nem szeretnék foglalkozni a villámvédelem aktuális kérdéseivel, mert az egy egész újságot kívánna: inkább egy elhanyagolt területre hívnám fel a figyelmet. Az eddigi tűzvédelmi szabályozások következetesen tartalmazták az elektrosztatikus feltöltődés elleni védelem felülvizsgálatára vonatkozó szabályokat, de annak kialakítására vonatkozóan utalást nem tettek.
Most megjelenik az, hogy az „A” vagy „B” tűzveszélyességi osztályba sorolt veszélyességi övezetben, helyiségekben, létesítményekben, ahol az elektrosztatikus feltöltődés tüzet okozhat, elektrosztatikus feltöltődés elleni védelmet kell biztosítani. Ez a védelem akkor teljesül, ha a tervezés, létesítés megfelel a vonatkozó műszaki követelménynek – magyarán szabványnak vagy azzal egyenértékű műszaki megoldásnak –, és az elektrosztatikus feltöltődés elleni védelmet a felülvizsgáló megfelelőnek minősíti. Ebből az következik, hogy nem elég megtervezni, kivitelezni, hanem kötelezően felül kell vizsgálni a megfelelőség érdekében. Magyarán, pozitív tartalmú jegyzőkönyv nélkül az új rendszer sem felel meg.
További újdonság, hogy a felülvizsgálók képesítési követelményeit az OTSZ szigorítja, és jellemzően a villamos mérnök szakértőt fogadja el megfelelő szaktudással bírónak. Felvetődik a kérdés, hogy ez a jogosultság a megfelelő személy részére került-e telepítésre? Az EU-n belül a sztatikus feltöltődéssel foglalkozók eltérő szakterületekhez tartoznak. Van, ahol a fő irányvonalat a vegyipari szakemberek adják, az ő feladatuk ennek megoldása; és van, ahol a feladatra bányamérnököt kérnek fel. Nálunk ennek megoldása inkább a villamos szakemberekre hárul, ami nevesítésre került a jogszabályban is, de kétségtelen, hogy ezzel a más végzettséggel bíró szakemberek a felülvizsgálat elvégzéséből kizárásra kerültek.
Itt kell belépniük a szakmai szervezeteknek, kamaráknak az érdekképviseletbe, illetve a hazai szabályozás jobbításába, használhatóvá tételébe. Egy műszaki szabályozás nem tükrözheti néhány személy biztonságról alkotott nézeteit, fontos, hogy abban megje- lenjen az érintett szakterület véleménye is, mivel konkrét, napi tapasztalattal a végrehajtó szakembergárda rendelkezik. Ezt a tapasztalatot kell beépíteni, figyelembe venni a jogszabályalkotás során, amire lehetőséget ad a kamarák és az OKF között kialakulni látszó jó viszony. Erre a párbeszédre hoznék fel példát OTSZ-ből, melynek eredménye egy átgondolt, jól használható szabályrendszer.
Éveken keresztül „vonszoltuk magunkkal” azt az előírást, ami kimondta, hogy a villamos rendszereket központilag és szakaszosan leválaszthatóan kell kialakítani. Az ötlet tűzvédelmi oldalról előremutató, mivel azt a lehetőséget rejti magában, hogy egy esetleges tűzeset során csak a tűzzel érintett terület kerüljön áramtalanításra, a létesítmény, az épület többi részét ez ne érintse, ami megkönnyítheti a még folyamatban lévő menekítést, technológiai leállást stb.
A probléma abban állt, hogy az előírás nem volt egyértelmű. Mást értett ezen a debreceni, a budapesti és a soproni tűzvédelemmel foglalkozó szakember, és sajnos mást értett ezen a hatóság szakembere is. Ezek a nézetkülönbségek sok esetben csak a használatbavétel során derültek ki, melyek feloldására csak túlmunkával és plusz költség-ráfordítással volt lehetőség. A mostani OTSZ szakít ezzel a hagyománnyal. Rögzíti a központi, tűzszakaszonkénti leválasztás elvét, rendelkezik a térvilágítás külön szakaszolásáról, és végre pontosan meghatározza a tűzvédelmileg kiemelt fogyasztók villamos táplálásának követelményeit is, bevezeti a fokozatosság elvét. A jelenlegi szabályozás figyelembe veszi az épület tűzoltó-beavatkozás oldaláról közelített veszélyeztetettségét, és ehhez igazítja a kettős villamos betáplálás szükségességét, minőségét.
Ezzel párhuzamosan megjelenik a kettős betáplálás kiváltásának lehetősége, ami eltérési engedélyezési eljárás lefolytatása nélkül ad lehetőséget az aggregátoros táplálás megvalósítására. Érdemesnek tartok rászánni egy estét, és szakmai szemmel végigolvasni az OTSZ számunkra fontos részeit. Az információ pénz, tartja a mondás. Ha jól értelmezzük és alkalmazzuk az új előírásokat, akkor sok fáradságtól, bosszúságtól kímélhetjük meg magunkat: talán még a költségeken is faraghatunk, ami mostanság külön hangsúlyt kap. Jó böngészést kívánok mindenkinek!
Úgy gondolom, hogy a villamos szakma részére az OTSZ egy átláthatóbb, betarthatóbb szabályozást hozott, sok olyan változással, ami beruházási oldalról költségtakarékosabb, de a biztonság oldaláról visszalépést nem jelent.
|
Lehet-e ezeket a megoldásokat alkalmazni az építési engedéllyel rendelkező, már megindult beruházások során? Továbbá kimondja, hogy ettől eltérni csak az építésügyi hatóság újabb előzetes engedélyével vagy bejelentés tudomásul vételével szabad, kivéve, ha az eltérés önmagában nem engedélyhez vagy bejelentéshez kötött építési tevékenység. Ez első olvasatra elég riasztóan hangzik, mert egy villamos kiviteli terv újragondolása miatt senki nem szeretne módosított építési engedélyezési eljárást lefolytatni, de nem is ez a megoldás. Az építési engedélyhez, bejelentéshez kötött tevékenységek felsorolásában a villamos rendszer átépítése nem szerepel (tételes lista: 193/2009. [IX. 15.] Korm. rendelet az építésügyi hatósági eljárásokról és az építésügyi hatósági ellenőrzésről), így az esetleges kedvezmények a kivitelezés során az engedélyek módosítása nélkül érvényesíthetők. Lényeges elem, hogy az engedélytől való eltérést a használatbavétel során egy megvalósulási dokumentációval kell bizonylatolni, amivel eleget teszünk jogszabályi kötelezettségünknek. |
A jogszabály elérhető: Országos Tűzvédelmi Szabályzatról szóló 28/2011. (IX. 6.) BM rendelet
www.kereses.magyarorszag.hu/ jogszabalykereso
